Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - VIII. Kenessey Béla: A 60,289/631. XI. sz. rendelettel kitűzött pályázaton jutalmazott munkák ismertetése

154 (A társszerzők, mikor pályaművüket megírták, még nem tudtak — nem is tudhattak — arról, hogy időközben olyan hivatalos intézkedések történtek, amelyek javaslatuk egy részét már a megvalósulás felé vannak hivatva juttatni.) D) A KULTÚRMÉRNÖKI HIVATALOKBAN FELLELHETŐ HIÁNYOSSÁGOK ÉS AZOK MEGJAVÍTÁSI MŐDJA. írta : vitéz FILEP LAJOS. (Kivonat.) A tanulmány négy fejezetben foglalkozik a címül választott tárggyal. Az ötödik attól független. Az első fejezetet a vízfolyások felvételének szenteli és arra a tachimetrikus módot ajánlja. Különösen pedig abban az esetben, ha a különben felhasználni szokott karaszteri helyszínrajzok már régiek és a patak voltaképen már nem ott folyik, ahol fel van tüntetve. Javaslata szerint a felvétel érdekében szükséges alapvonalat úgy kell kitűzni, hogy annak töréspontjaira feltétlenül műszerállás jusson. Az alapvonalat nem kell szalaggal végigmérni, mert úgy ennél, mint minden egyéb bemérésnél teljesen megfelelő az optikai távolságmérés is. Az alapvonal bemérése érdekében nem kell irtani, mezei károkat okozni. A keresztszelvények helyének meghatározására elegendő, ha annak csak két végét mérjük be optikai úton, mert a közbeeső pontok helye ezekből könnyen megállapítható. Keresztszelvényt csakis jellemző pontokon kell felvenni. A tachimetrikus felvételeknek hivatalban .való felrakása sokkal egyszerűbb, mint a szokásos derékszögű koordinátokkal készültnek. Hibáztatja, hogy a hivataloknál használatos limbuszos szintező műszerek elavultak. Ha azonban azokat távmérő szálakkal látják el és ha függőónnal úgy teszik azokat felszerelhetővé, hogy felvételkor pontosan a sarokpont fölé lehessen felállani, azok is jól használhatók. A felrakáshoz pedig két olcsó műszer kell : egy tachimeteres számítóléc és egy olcsó papiros szögfelrakó. Ha új műszerek beszerzése kerül szóba, csakis a tachimetereket ajánlja. A felvételi és felrakási munkára, bár a vízmestereket is igen jól felhasználhatóknak találja, mert mindinkább több közöttük az erre alkalmas előképzettségű és mert az ezzel nem rendelkezők is könnyen elsajátítják a munkát, mégis azt ajánlja, hogy azt mérnökök végezzék el, akik a felvételt megelőzően járják be a felveendő egész terepet, mert így áttekintést kapva, a munkát is gazdaságosabbá tehetik. Második fejezetében a magánmérnöki karnak a munkákba való bevonásával foglalkozik. Különösen szükségessé tenné ezt az a körülmény, hogy a hivatalos mérnöki kar a mai viszonyok közt alig szaporítható s ha a magánmérnökök munkájukat a hivatalok felügyelete alatt, esetleg azok helyiségeiben dolgoznák fel, úgy közülök könnyen lehet a kellő pótlásra alkalmasakat is kiválasztani. Különösen ajánlja a mai napidíjas mérnöki rendszer helyett azt, ha a fiatal, kezdő mérnökök vállalkozókként bízatnának meg a jelzett módon a felvételi és tervezési munkákkal, mert egyrészről így jobban keresnének, másrészről pedig valóban kifejlődnék egy olyan magánmérnöki kar, amelyik a hivatalokat igen sok mai