Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - VIII. Kenessey Béla: A 60,289/631. XI. sz. rendelettel kitűzött pályázaton jutalmazott munkák ismertetése

150 későn tanulja meg, hogy mit és mikép kell dolgoznia. Az adminisztrációs feladatok nem nehezek s ha a fiatal építésvezető e tekintetben is megkapta a szükséges irányítást, úgy a rendszeres munkára, az iktatásra, munkásügyek intézésére, a tárgymutatók készítésére stb. vízmesterét, vagy értelmes Írnokát pár nap alatt betaníthatja. Nyugodt irodai ügymenet mellett nyugodtabban tudja irányítani a vezetésére bízott külső munkákat. A munka szaporodásakor szívesen kér segítséget, nem tart attól, hogy az irodai terv- és irattömegben segítőtársa zavart okoz. Nem lesz katasztrófa abból, ha az építésvezetőt felváltják : az új építésvezető az irodában mindent az általánosan ismert rendszer szerint talál. Az építésvezető az utolsó terepegyengetés után megnyugvással látja, hogy kiviteli művelete is csaknem teljesen kész, csupán az építési leírást kell még összeállítania. Ennek aztán lényeges következménye, hogy röviddel a külső munka befejezése után az építésvezető felszabadul és értékes tapasztalatokkal gazdagodva áll rendelkezésre újabb feladatokra. Nem lenne teljes javaslatom, ha befejezésül nem szólnék arról, hogy mi történjék a kiviteli művelet eredeti példányával? Ez idő szerint felülvizsgálat után a kiviteli művelet a felmentő leirattal a munkát végrehajtó hivatalhoz kerül vissza s annak tervtárában marad megőrzésre. A közelmúlt tapasztalatai azt mutatják, hogy célszerűbb lenne ezeket az értékes adatokat tartalmazó munkákat egy, esetleg a főosztály keretében megszervezendő központi tervtárban megőrizni, ahol azok — a kartársak mindegyike által könnyen hozzáférhető — közkinccsé válnának. Gondoljunk csak arra, hogy például a bégai munkákról szóló kiviteli műveletek mily hasznosan támogattak volna bennünket az utolsó tíz esztendő nagy vízi munkáiban, ha a budapesti központi tervtárban lettek volna elhelyezve s nem maradtak volna Temesváron." C) GONDOLATOK ÉS JAVASLATOK AZ ALFÖLD PROBLÉMÁJA ÉS A DÜNA—TISZA-CSATORNA MEGOLDÁSÁHOZ. írták : HALLÓSY FERENC és vitéz FILEP LAJOS. (Kivonat.) A mű bevezetése a békekötés által teremtett helyzettel foglalkozva, vizeinkről a következőket mondja : „Ami kicsink megmaradt, azt úgy kell ápolnunk és gondoznunk, hogy egy talpalatnyi föld, egy csepp víz, egy makula energia kihasználatlanul ne maradjon. Sokan akarunk élni e kis földdarabon és ennek megvan a lehetősége is. Végre ráeszméltünk Alföldünkre, mint eddig kiaknázatlan kincses bányánkra, melynek földje termékeny, csak e termékenység életfeltételeit kell megteremteni. Öntözni kell az Alföldet. És ez a probléma bármennyire nagy is, de nem megoldhatatlan. Végre is víz van, csak nem a szükséges időben. Ezt az időbeli eltolódást, ezt kell a magyar mérnököknek valahogyan megoldani és hogy ez sikerül, abban egy pillanatig sem kételkedem. Nincs feladat, melyet akarattal, kitartással, az erők célszerű összefogásával megoldani ne lehetne." Utána a ma nálunk is meglévő termelési és ipari válságot tárgyalva, a bajok kútforrása tekintetében megállapítja, hogy az okot nagyrészt a világkrízisben