Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - VIII. Kenessey Béla: A 60,289/631. XI. sz. rendelettel kitűzött pályázaton jutalmazott munkák ismertetése

140 A soronkívüli előléptetések rendjére nézve pedig a következők megvalósítását ajánlja : „1. a VII. fizetési osztálytól lefelé minden harmadik, a VI-ban minden második üresedés soronkívüli előléptetéssel tölthető be. Az V. fizetési osztályban minden üresedés soronkívül is betölthető, azonban egy állás a külső hivataloknál beosztottak részére tartandó fenn ; 2. soronkívüli előléptetésben minden mérnök szolgálatának egész tartama alatt csak 4 ízben részesülhet ; 3. soronkívüli előléptetéssel minden mérnök szolgálatának egész tartama alatt csak 9 ízben előzhető meg ; 4. a IX. fizetési osztályba soronkívüli előléptetés csak 4 évi, a VIII-ba csak 8 évi, a VII-be csak 17 évi, a Vl-ba csak 25 évi szolgálat után eszközölhető. A szolgálati évekbe a napidíjas minőségben eltöltött idő nem számít be ; 5. cím- és jelleggel való felruházás a soronkívüli előlépésbe beszámítandó ; 6. a fentiekben megállapított soronkívüli előlépési rend alól eltérés csak a legkivételesebb esetekben eszközölhető. A soronkívüli előléptetések végrehajtása iránti intézkedések (ajánlások elbírálása stb.) rendeleti úton szabályozandók." A második rész az engedélyezési eljárás egyszerűsítésére vonatkozik. Megállapítja, hogy a mai eljárás bonyolult, hosszadalmas, sok felesleges munkával jár, a mostani kor rohanó szellemének nem felel meg, azzal nem egyeztethető össze. Kívánatosnak tartaná, hogy a hivatalok engedélyező hatósági jogkörrel ruháztassanak fel, mert az az ellenvetés, hogy hatósági szakértő és hatóság ugyanaz a hivatal nem lehet, nem helytálló, hiszen burkoltan ugyan, de ma is fennáll.

1 Tisztában van vele, hogy eszméje a közigazgatási hatóságok ellenvetésével találkoznék. Ezért a következő megoldást ajánlja : ,,Az engedélyezési ügyek eljárása azonban még az esetben is, ha az elsőfokú hatóság továbbra is az alispán maradna, nagy mértékben lenne egyszerűsíthető oly módon, hogy az I. fokú határozat kiadásáig az összes teendőket a vízügyi hivatalok látnák el. Ez esetben tehát a hivatal a szakértői észrevételekkel együtt a tervet a megfelelő helyen közszemlére tétetné ki, kitűzné a helyszíni tárgyalás helyét és idejét és erről az érdekelteket, továbbá az alispáni hivatalt megfelelően értesítené ; utóbbit azzal a kérelemmel, hogy a tárgyalás vezetését lássa el. A tárgyalás megtartása után a szakértő hivatal az összes iratokat az I. fokú véghatározat iránti javaslatával együtt küldené meg az alispánnak és egyúttal már arra vonatkozólag is javaslatot tehetne, hogy a véghatározat jogerőre emelkedése után kiadandó engedélyokirat a vizikönyvben milyen szám alatt helyeztessék el. Ezen eljárási mód mellett tehát minden engedélyezési ügy már az engedélyezés első stádiumában megkapná a leendő vizikönyvi számát. Az az ellenvetés, hogy az esetben, ha az engedélyokirat kiadása bármely oknál fogva elmaradna, úgy az igénybevett vizikönyvi szám üresen marad, véleményem szerint nem lehet döntő érv a javasolt egyszerűsítési eljárás ellen, mert elsősorban nincsen semmi fontossága annak, hogy a vizikönyv sorszámai sorrendben következnek-e egymás után, vagy sem, másodsorban pedig a legközelebbi engedélyezési ügy alkalmából az üresen maradt vizikönyvi szám igénybevehető." 1 Ezt Románia a háború után már meg is valósította és pedig mindenkinek teljes megelégedésére. Szerkesztő.