Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

87 Gouverner c'est prévoir . . „ A kormányzatnak nemcsak a jelen szükségleteit, de a jövő terveit és eszméit is szilárdan a kezében kell tartania, meg kell világítania, elő kell azt készítenie, nehogy más, avatatlan vagy rosszakaratú kezek dobják be azokat alkalmatlan időben, vagy elő nem készítve a közvéleménybe. Ha valamely kormányzat, vagy kormányzati ág a munkakörébe vágó jövőbeli terveket és feladatokat elejti, azokat pesszimizmussal, vagy éppen defaitizmussal kezeli, abból — я ezt számos esetben láthattuk — óriási károk származnak az országra nézve. Ha megkésünk, ha nincsen a haladás útja jól átgondolva és szilárdan kitűzve, kapkodás következik be, amely azután óriási értékeket pusztít el. A jelenlegi generációnak a feladata, hogy a befejezett százéves munka után itt-ott még fennmaradt hiányokat pótolja és a jövő szükségleteit világosan megállapítsa. A mostani kormányzatnak örök érdeme lesz, ha jól tűzi ki a haladás irányát •és ezzel megindítja a harmadik honfoglalást. Alig van közmunka, ahol olyan hatalmas eredményeket lehet elérni, mint a vízimunkálatok terén. Ezeknek az alkotásoknak hatalmas, a legnagyobb elemi erőt hasznosító, az egész országra kiterjedő arányai új utakat törnek és beláthatatlan új területeket nyitnak meg, ahol a társadalom már biztos irányban és nyugodtan munkálkodhatik tovább. Nemzeti munkaerőnknek jelentékeny része nincsen kihasználva, másik része pedig éppen munka nélkül van, munkáért könyörög. Alig van hálásabb tér, ahol nagyobb sikerrel foglalkoztathatnánk őket, mint a vízimunkálatok terén. Az ország súlyos helyzete arra int, hogy ne kezdjünk belé elhamarkodva olyan nagy alkotásokba, amelyeket azután nem bírnánk kellő erővel folytatni. Ezért nagyon óvatosan kell haladnunk. Emiatt állapítottuk meg az előadottakban szélesen a jövő feljődés kereteit, ele aránylag kevés, rövidebb idő alatt befejezhető és azonnal hasznothajtó munkálatot vettünk csak fel a legközelebbi programmba. E munka közben folytatni kell a tanulmányokat, gondosan le kell szűrni a tapasztalatokat, figyelni kell a viszonyok alakulását és ilyen módon a legnagyobb gonddal kell kicsiszolni a programm folytatását. Bármikor lassítani lehet a tempót, sőt meg is lehet állni. De meg vagyunk győződve, hogy erre nem lesz szükség, hiszen nem utópiákról, hanem a legreálisabb, már sok országban megvalósított tervekről van szó. A felállított keret úgy van megállapítva, hogy azt bővíthessük és ha kell, szűkíthessük is. Szilárd meggyőződésünk, hogy a javasolt programm az országra semmiféle kockázatot nem hárít, Hiszen az nem ugrás a sötétbe, hanem a háború előtt már jelentékeny részben törvényekbe foglalt, nagyon átgondolt, kiforrott koncepcióknak a változott viszonyokhoz mért átalakítása. Az nem baj, ha a keretek esetleg kissé bővebben vannak kitűzve. A kitűzött •célokat, ideálokat rendszerint úgysem lehet teljes egészükben megvalósítani. Ezért kell mindig nagy, de amellett reális célokat kitűzni. Nagy baj volna, ha valamelyik kormányzati ág szűk látókörrel, szűken állapítaná meg a jövő programmját. Természetes, hogy a vízi mérnöki kart is megviselték az elmúlt szomorú idők szenvedései. De mindennek dacára is a régi erős kötelességérzettel és lelkesedéssel várja a jövő nagy feladatainak kitűzését és munkábavételét. A javasolt tanulmányok egyúttal arra is szolgálnak, hogy megrajzolják a vízimérnöki tisztikar előtt egy jobb jövőnek a képét, lelkesedését fokozzák, újabb