Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

86 Már kevés öreg gazdaember emlegeti, hogy a legdúsabb termőföldjeink helyén nádi farkasoknak és egyéb vízi vadaknak végtelen birodalma terült el. . . Gróf Széchenyi Istvánnak akkor meg nem értett, utópiáknak tartott álmai valóra váltak. Sőt előbbre haladtunk, mint akkor ő elképzelhette . . . A második honfoglalás, az országnak a legnagyobb elemi csapástól, a vizek pusztításaitól való felszabadítása volt előfeltétele és alapja az utolsó 50—60 év alatt bekövetkezett gazdasági és kulturális haladásunknak. A Széchenyi által tervezett és megkezdett épület be van fejezve, azon már csak az utolsó csinosító munkát végzik. Az épület jól sikerült, a lázálomnak tartott terv, az évszázados alkotás megvalósult. De a nemzet, az emberiség, a történelem csak rövid pihenőt, ünnepet tarthat, meg nem állhat, ismeretlen végcélok felé vezető hivatása újabb munkára, újabb alkotásokra sarkalja. Történelmünknek egy újabb ritmusa kezdődik nemzetünk életében és — úgy érezzük — ugyanakkor vizeink birodalmában is. Ha a nyugati, ha a kultúra útján már előbbrehaladt népek munkáját vesszük szemügyre, látjuk, hogy a jövő ködéből határozott vonalakkal kezd kibontakozni az új korszak : a vizek felhasználásának, hasznosításának kora. Elképzelhető-e, hogy mi ebben a nagy munkában már ne vegyünk részt? Elgondolható-e, hogy a befejezett alkotás sikerében gyönyörködve letegyük az ásót? Ez éppen olyan kevéssé képzelhető el, mint az, hogy annakidején elzárkóztunk volna a nyugati haladástól és nem építettük volna ki vasutainkat. Teljesen lehetetlen, hogy a víziügyek terén, ahol a munkálkodás annyira gyümölcsözőnek bizonyult, csakis a meglevőnek a fenntartására szorítkozzunk — ma csak ez a munka folyik — és ne kövessük a világ haladását az újabb koncepciók terén. Ha körülnézünk, s ezt tettük a jelen emlékirat keretében is, látjuk, hogy a vízügyek terén hazánkban még igen nagy, rendkívül hálás, nagy sikerrel biztató feladatok várnak megvalósításra. Láttuk többek között, hogy ilyen megvalósításra váró nagy koncepciók : a víziutak tökéletes hálózatának megteremtése és síkságaink öntözése. Egyik terv sem erőltetett, mindegyiknek az alapja és kulcsa hazánk természeti viszonyaiban, hatalmas kiterjedésű, termékeny, de gyakran aszálytól sújtott síkságaiban van megadva. Amiket előadtunk, azok nem új dolgok. Jelentékeny részüket már magukban foglalták a háború előtt hozott vízügyi törvények. Jövendő vízügyi politikánkat már a háború előtt és a háború alatt nagy előrelátással állapította meg, rajzolta ki fő vonalaiban Kvassay Jenő. Amit a fentebbiekben végeztünk, az alapjában véve csak a régebbi nagy programmoknak a revíziója, a változott viszonyokhoz való átalakítása volt. Láttuk, hogy igen nagy, reális és szükséges vízépítési alkotások rejtőznek még a jövő homályában, amelyeket éles szemmel már most szemügyre kell venni és át kell gondolni, ki kell tervezni, érdekükben propagandát, és ha szükséges, agitációt kell folytatni. A nagy eszméknek, a nagy koncepcióknak hosszabb időn át kell érlelődniük, ezért nemcsak azok a reális tervek és alkotások, amelyeket már holnap meg lehet kezdeni, hanem azok is, amelyek öt vagy tíz év múlva valósulhatnak csak meg. Széchenyi 6% millió holdat szerzett, honfoglaló munkájának kell, hogy folytatása is legyen.