Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

85 előtti évt izedekben évenként mintegy 30—35 millió pengő értékű vízi beruházást végeztek.) Ezzel szemben a vízimunkálatok (>,300,000 kat. holdnyi területet ár mentesítettek és szabadítottak meg a belvizektől. Ha ehhez hozzáadjuk a kultúrmérnöki és egyéb munkálatokkal megjavított területek nagyságát, nagyon alacsonyan számítva is, legalább 7 millió kat. holdra becsülhetjük azokat a területeket, amelyek azelőtt túlnyomólag hasznavehetetlenek, jórészben mocsarasak voltak és amelyeket a vízimunkálatok nagyobb részben kitűnő termőföldekké alakítottak át. Vegyük fel — ismét igen alacsonyan —, hogy a vizektől megszabadított területek értékemelkedése átlagban csak 500 P-t tesz ki kat. holdanként.

1 Ez igen pesszimisztikus feltevés, mert még a jelenlegi, kivételesen alacsony földárak mellett is átlagban jóval magasabb a volt ártereknek és mocsaraknak az értéke. (Ezek, a mintegy 10—15% szikes területtől eltekintve, jelentékeny részben az országnak a legtermékenyebb talajai.) Azelőtt ezeknek a földeknek úgyszólván semmi értékük sem volt. Vagyis — a fentiek szerint alacsonyan számítva — a vízimunkálatok által megjavított területek értékemelkedését : 7 millió hold à 500 P = legalább 3y

2 milliárd pengőre lehet becsülni. Ha ehhez hozzászámítjuk a városok, községek, utak, vasutak ármentesítésének és a közegészségügyi viszonyok megjavulásának alig felbecsülhető óriási előnyeit, azután a hajózás megjavításának a legalacsonyabb becslés szerint is 1 milliárd pengőn felüli értékét, az elmúlt 100 év alatt mintegy 11 milliárd pengő költséggel végrehajtott víziberuházások hasznát a legpesszimisztikusabban is legalább 5—6 milliárd pengőre lehet tenni. A valóságban azonban a haszon kétségtelenül ennél sokkal több (egyes számítások szerint 10—12 milliárd pengőn felül van). Ezzel csak egy közelítő képet óhajtottunk adni arról, hogy jól megválasztott víziberuházásokkal milyen óriási értéktöbbleteket lehet teremteni. F) BEFEJEZÉS. A nagy koncepciónak, a nagy alkotásoknak mértékei és határkövei nem az évek, hanem az évtizedek, de még inkább az évszázadok. Visszatekintettünk száz évvel. Mai felfogásunknak majdnem elképzelhetetlen az a pusztítás, amelyet akkor a vizek okoztak. Ma már alig bírjuk megérteni az egykorú íróknak — köztük báró Eötvös Józsefnek és Jókainak —- leírásait a végtelen mocsarakról és a mocsarak közt tanyázó vad, betyárvilágról. Alig bírjuk elképzelni az akkori életveszélyes és minduntalan fennakadó hajózást és az egyéb mérhetetlen károkat és bajokat, amiket akkor a zabolátlan vizek dúlásai okoztak. Egy évszázad mértékével mérve, a mai generáció részére a haladás is majdnem elképzelhetetlen. Ez már nem ismeri az árvízveszélyt jelző harangok kongását, ami akkor leírhatatlan, a végpusztulástól való félelemmel töltötte el városok és községek ezreit. A vészbizottságok ma már csak a régi kor emlékei, amikor az emberek már nem is tudják, nem is érdekli őket, hogy folyóinkon árvíz vonul le. I De még az azelőtt nagyobbára vízzel borított nagy részükben majdnem értéktelen szikes területeknek jelenlegi forgalmi értéke is 100—500 P közt van holdanként, aszerint, amint rosszabb vagy jobb természetű szikről van szó.