Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

84 bevételfejlesztő politikát kell folytatni a víziügyeknek minden olyan terén, ahol erre lehetőség van. Ahol a beruházások révén az állam által történt kezdeményezés, a mezőgazdaságnak illető ágai már annyira erősek, hogy visszaesés kockáztatása nélkül hozzájárulhatnak az állam terheinek csökkentéséhez, az érdekelteket fokozatosan szintén be kell vonni a nekik jutott hasznok arányában a terhek viselésébe. Jelenleg a vízügyi műszaki szolgálat rendes bevételei az állami költségvetésben 464,000 P-re vannak előirányozva. Ügy véljük, hogy gondos, céltudatos, jövedelemfejlesztő működéssel ezeket a bevételeket jelentékenyen növelni lehet. * * * Ennél az eszmekörnél önként felmerül végül az a kérdés, meg lehet-e állapítani az eddig végzett vízimunkálatok pénzügyi eredményeit ? ki lehet-e számítani ezeknek a nagy beruházásoknak jövedelmezőségét ? Ez természetesen olyan óriási munka, hogy ebben az iratban részletesebb számításra lehetetlen kiterjeszkedni. Azonban a vízügyi szolgálatnak szándéka a mostanáig végzett összes vízimunkálatok költségeinek és azok közgazdasági összeállítása. E mellett a Mérnök- és Építész-Egylet vízépítési szakosztálya is megkezdte a nagy vízimunkálataink eredményeire vonatkozó adatok összegyűjtését. E helyen egyelőre csak arra szorítkozhatunk, hogy legalább közelítő képet adjunk az eddig végzett vízügyi beruházások nagyságáról és eredményeiről. A kiegyezés előtt végzett — nem éppen nagyarányú — munkálatok költségeiről nincsenek adataink. Ellenben a kiegyezéstől kezdve teljesített állami víziberuházásokról pontos adatokkal rendelkezünk. Ezek szerint 1867-től a háború kitöréséig folyószabályozásokra fordíttatott : a) a Dunára 138,000,000 b) a Tiszára 79,500,000 c) a Drávára 13,700,000 d) a Szávára 3,600,000 e) a Körösökre 19,100,000 f) az egyéb folyókra, kezelésre és fenntartásra 83,300,000 vagyis folyószabályozásokra összesen 337,500,000 aranykorona. Ha ezt az összeget pengőre átszámítjuk, kiadódik, hogy folyószabályozásokra 1867-től 1915-ig a magyar állam mintegy 390 millió pengőt fordított. Az ármentesítő és belvízrendező társulatok ugyanezen idő alatt mintegy 460 millió pengőt ruháztak be. Ehhez hozzászámítva a kultúrmérnöki szolgálatra fordított állami kiadásokat, továbbá a magánosok által végzett kultúrmérnöki munkálatoknak, valamint az országban úgy az állam, mint a magánosok által végzett egyéb vízimunkálatoknak a költségeit, végül az 1867. év előtti költségeket, nagy megközelítéssel azt lehet mondani, hogy az 1914. év végéig Nagymagyarország területén végrehajtott vízimunkálatok költségeit mintegy l-l milliárd pengőre lehet becsülni. (A háború