Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

78 Ezért a vízügyi műszaki szolgálat keretében csakis a specializáld s lehet a jövőbeni fejlődés iránya. Egyrészt azért, mert jelenleg túlságosan össze van vonva a víziügyek vezetése, másrészt pedig, mivel remélhető, hogy a jövőben a munkálatok, munkakörök, a beruházásoknak az arányai fokozatosan terjeszkedni fognak. A szervezet fejlődése természetesen nem történhet egyik pillanatról a másikra, hanem azt fokozatosan, a lehetőségeknek és a szükségleteknek megfelelően kell végrehajtani. Az alábbi összeállítás egy későbbi, hosszabb idő múlva elérhető fejlődési stádiumot, bizonyos véglegesebb állapotnak megfelelő szervezetet tüntet fel. Ebben az előrehaladottabb feljődési stádiumban az országos viziügyeknek a vezetősége, a vízügyi műszaki főosztály a következő csoportokra vagy osztályokra volna tagolva : 1. folyószabályozási osztály, 2. kultúrmérnöki osztály, 3. vízrajzi és szerkesztési osztály, 4. házikezelésű építkezések osztálya (ide tartoznának a folvócsatornázások, esetleg csatornák, kikötők építése, Sió és Balaton házikezelésű munkálatai, állami kőbányák, állami kotró- és hajóparkok, kisajátítások), 5. közegészségügyi mérnöki osztály, a vízvezetékek és városcsatornázásokra, ármentesítő szivattyútelepek ügyeinek az intézése (feltéve természetesen, hogy sikerül az összes viziügyeket egyesíteni és ezt az, ügykört a földmívelésügyi minisztériumba áthozni), 6. halászati osztály, 7. nemzetközi és személyi ügyek osztálya (ide tartoznának az összes nemzetközi tárgyalások, a személyi és egyéb hasonló ügyek). A kerületi felügyelői intézmény igen jól bevált. Az tovább is nemcsak megtartandó, sőt a kerületi felügyelők hatásköre tágítható is volna. Azonban a felügyelők jelentékeny része már ma is túl van terhelve, nem marad elég idejük hosszabb, részletesebb tanulmányokat igénybevevő alkotó, szervező munkára, mert túl vannak halmozva apró-cseprő sablonos, adminisztratív munkákkal. Ezért — amint az ügyek szaporodnak — az elfoglaltabb kerületi felügyelők mellé egy-egy fiatalabb mérnököt kellene beosztani, mint ez más szakresszortoknál is sikeresen van megvalósítva. Ez segítene azon a most fennálló inkonveniencián, hogyha valamelyik kerületi felügyelő megbetegszik vagy szabadságra megy, nincsen aki az ügyeit intézze. A sürgősebb ügyiratokat ad hoc kell más, úgyis túlterhelt felügyelőknek átadni, akik rendszerint természetesen nem is ismerhetik eléggé az illető ügyeket. Ezenkívül erősíteni kellene az irodai személyzetet is. Végül még csak azt jegyezzük meg, hogy az adminisztráció egyszerűsítésének címe alatt már többször félmerült az a gondolat, hogy a folyam- és kultúrmérnöki hivatalok egyesíttessenek. Az ilyen egyesítés valóságos katasztrófa volna a vízügyi érdekek szempontjából. Elsősorban is azért, mert retrográd intézkedés volna, teljesen ellentétben áll a műszaki fejlődés mai irányával, amely specializálásra törekszik. Azután a folyammérnöki hivatalok a folyók bizonyos, hosszabb szakaszai szerint vannak megalakítva. Szükséges is, hogy egy-egy folyammérnöki hivatal részére hosszabb folyószakasz utaltassék ki, hogy azon egységesen lehessen a szabályozó munkálatokat végrehajtani. Ezzel ellentétben a kultúrmérnöki hivatalok, amelyek szoros