Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

70 X. VÍZMOSÁSOK MEGKÖTÉSE. Hazánknak megmaradt hegyes-dombos vidékein — sajnos — nagyon sok. helyenként egészen elvadult vízmosás, vízmosások által tönkretett terület található. A vadpatakok, a vízmosások nagy területeken teszik tönkre a termést, belsőségeket, épületeket, utakat veszélyeztetnek. Ezért a fenti károk eliminálása céljából országos érdek a vízmosások megkötése (Ausztriában vagy Németországban alig találni már vízmosást). Mint említettük, az 1914. évi XXXVIII. t.-c. indokolása hangsúlyozza, hogy a vízmosások elfajulása folytán bekövetkezett országos bajokat külön törvény útján óhajtja a földmívelésügyi kormányzat orvosolni. E törvény megalkotása a háború és a rendkívüli viszonyok folytán elmaradt. Úgy véljük, hogy a vízmosások megkötése céljából, tekintve az ügynek rendkívüli fontosságát, külön sürgős és energikus intézkedéseket kellene tenni. Ebben az irányban konkrét javaslatot csak akkor lehet tenni, a már 1914-ben tervezett törvényjavaslatot csak akkor lehet elkészíteni, ha tisztában vagyunk a baj nagyságával és az azzal kapcsolatban levő körülményekkel. Vagyis elsősorban egy összeírást kell készíteni a hazánk területén levő vízmosásokról, az érdekelt birtokosokról, községekről, az azok részéről valószínűleg biztosítható pénzbeli, vagy természetbeni hozzájárulásokról, a munkálatok összes költségéről és az egyéb lényeges szempontokról és körülményekről. Itt megjegyezzük, hogy a vízmosások megkötése a legszorosabb összefüggésben van a patakszabályozásokkal és azoknak tulajdonképen igen fontos előfeltétele. Ha a vízmosások nincsenek megfékezve, a lezúduló hordalék rövid idő alatt tönkreteszi a legjobban végrehajtott patakszabályozási munkálatokat is. Éppen ezért a vízmosások megkötése hidrológiai feladat és az külföldön is a kultúrmérnökség hatáskörébe tartozik, amely azt az állami erdészettel egyetértőleg végzi. A kőgátak építését és az egyéb nagyobb vízimunkálatokat a kultúrmérnökök, a rőzsemunkákat és kopárfásításokat az erdészek végzik. A patakszabályozások megvédése szempontjából a vízmosások megkötése még ott is szükséges, ahol különben a vízmosás csekélyebb területeket veszélyeztet és ezért az érdekeltek részéről nem is lehet nagyobb hozzájárulásra számítani. Mivel a vízmosások megkötése csakis akkor hatásos, ha a környéken levő kopár területek — amelyek túlnyomólag okai a bajnak — befásíttatnak, már az összeírást is a kopárfásítás módjainak és költségeinek megállapítása céljából az állami erdészet közreműködésével kellene végezni. A fenti összeírás elkészítése körülbelül egy éven belül megtörténhetnék és mintegy 30,000 P-be kerülne. Az összeírás és tanulmány befejezése után majd törvényhozási úton kell gondoskodni a bajok intézményes orvoslása iránt. XI. KÖZEGÉSZSÉGÜGYI MÉRNÖKI SZOLGÁLAT (VÍZVEZETÉKEK ÉS VÁROSCSATORNÁZÁSOK). 1890-ben boldogult Kvassay Jenő javasla táraszervezték meg a földmívelésügyi minisztérium vízügyi műszaki szolgálata keretében a közegészségügyi mérnöki osztályt, amely a vízvezetékek és a városcsatornázások ügyét volt hivatva az