Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

63 vagy Argentina, hanem Csonkamagyarország felé fogja venni az útját és ezzel is erősíti nemzetünk törzsét. Az első telepek létesítését természetesen — a hazai, valamint a külföldi adatok nyomán — a leggondosabb műszaki és gazdasági előmunkálatoknak és rentabilitási számításoknak kell megelőzniük, amelyeknek az indirekt hasznokra is ki kell terjedniök. Amint több és több tapasztalat és adat áll majd rendelkezésre, mindinkább könnyebb lesz ezeknek az előmunkálatoknak a végrehajtása. Az öntözések berendezésével karöltve kell haladnia a szikesek megjavításának és — ahol ez indokolt — tógazdaságok (halastavak) létesítésének. Ezekről különben még alább is szólunk. A halastavak tápláló csatornáit sok esetben jól és gazdaságosan lehet felhasználni az öntözővizek hozzávezetésére is. Az öntöző akció előmunkálatai iy

2—2 év alatt volnának végrehajthatók, mintegy 70,000 P költséggel (beleértve az okvetlenül szükséges külföldi tanulmányutakat is). A tanulmányoknak ki kell mutatniok azt is, hogy az ország mely részei legalkalmasabbak az öntözésre. A fenti célokra a kultúrmérnökség keretében egy külön öntöző szervet kell megalakítani. Az előmunkálatok során össze kellene foglalni az úgynevezett Keglevich-féle kutakkal tett tapasztalatokat, valamint a permetező öntözéseknél elért eredményeket is. Addig is, míg az öntözések nagyobb terjedelemben megindulnak, mindenkép elő kell segíteni a dombos vidéken, esetleg az Alföldön is a magánosok vagy társulatok által esetleg létesítendő öntözéseket, mert minden ilyen berendezés tulajdonképen egy-egy további kísérleti telep gyanánt is fog szolgálni. Ha a kísérleti telepek, az állami öntözőgazdaságok és az öntöző mintatársulatok már jól és jövedelmezően működnek, kétségtelen, hogy fokozódik a társadalomnak a működése is az öntözések terén. Amikor ez megtörtént, az állam úttörő működésére már nem lesz tovább szükség, az állami tevékenység az irányításra és a felügyeletre szorítkozhat. * * * Az öntözés kérdésével kapcsolatban meg kell még emlékeznünk az újabban laikusok által, főképen napilapokban gyakran hangoztatott vádról : ,,A mérnökök túlságosan kiszárították, sivataggá tették az Alföldet, elrontották a klímát . . ." Ez a vád nem új. Száraz években, száraz ciklusokban már évtizedekkel ezelőtt felmerült. Viszont nedves években még mindig panaszok hangzanak a gazdák részéről, hogy nem elég a belvízcsatorna, nem elég a szivattyútelep. Mivel a fenti vádak a kérdést alaposan nem ismerők körében gyakran hitelre találnak és sok zavart okoznak, úgy véljük, nem lesz felesleges, ha ezekre a panaszokra e helyen is megadjuk a helyreigazítást. Hogy az árvíztöltések szükségesek voltak, azt még a laikusoknak túlnyomó része is elismeri. Ők sem kívánják vissza azokat az időket, mikor az árvizek millió holdakat borítottak el és községeknek, tanyáknak, házaknak ezreit döntötték romba. A fejlődésnek az első fázisa, az árvízgátak kiépítése már rendkívül nagy haladást jelentett. Már megvédte a földeket, a városokat, községeket a romboló árvíz pusztításától, amely azelőtt sok emberéletet is áldozatul követelt.