Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

62 Ha az öntözendő terület 1000 holdnál nagyobb volna, akkor a holdankénti költségek csökkennének, mert a víz oda- és elvezetésének költségéből kevesebb jutna egy holdra. Nagy átlagban valószínű, hogy a mintatelepek holdanként mintegy 1200—1800 pengőjébe kerülnének az államnak (tulajdonjoggal, már berendezve, teljesen üzemképesen és a kezdeti nehézségek leküzdése után). Éppen nincs kizárva, hogy nagyon belterjesen és ügyesen kezelve az ilyen telepek azután, amikor túljutottak a kezdet nehézségein, már 100—150 P, sőt esetleg még több tiszta jövedelmet is hoznának holdanként. A külföldi tapasztalatokból, de a jól kezelt hazai öntözőtelepek eredményeiből is joggal következtethetünk arra, hogy a mintatelepek létesítése csak átmenetileg róna az államra terhet és néhány év elteltével már gyümölcsöző beruházássá válnék. Ha később az állam az ilyen jól felszerelt és már jövedelmező mintagazdaságokat esetleg értékesíteni kívánná, minden valószínűség szerint visszakapná a beruházott tőkéket. (Németországban az öntözésre berendezett földek ára mintegy 6—10,000 P kat. holdanként.) Vagyis véleményünk szerint a javasolt eljárás, ami a leghathatósabb módja hazai viszonyaink között az öntözések fellendítésének, végeredményben az államra nézve nem járna kockázattal és még ideiglenesen sem róna rá nagyobb terheket. De másrészt a fenti közelítő számításból az is nyilvánvaló, hogy az öntöző gazdaságok berendezése olyan nagy tőkét igényel, amilyent mai nap csak kivételesen volnának képesek egyes gazdák előteremteni. Ilyen nagy áldozatokat és e mellett az első időben még kockázatot is, mindaddig nem lehet a gazdáktól megkívánni, míg az öntözéseknek jövedelmező üzemi típusai hazánkban jobban ki nem alakultak. Később is majd külön törvényes intézkedésekkel kell gondoskodni arról, hogy a gazdák az öntözések berendezésével járó nagy beruházásokra szükséges jelentékeny tőkéket megkaphassák. Már a javasolt állami öntöző beruházásoknak is, de még inkább a kezdeményező lépések megtétele után joggal várható nagy társulati öntözéseknek még igen jelentékeny mellékes hasznai is lennének. Az öntöző művek megépítése, az öntöző telepek, gazdaságok berendezése igen sok munkaalkalmat szolgáltat és az öntözőüzem, valamint az azzal kapcsolatos intenzív gazdaság és nagy állattartás is sok embert foglalkoztat és pedig — ami rendkívül fontos — az egész éven át. A beruházott tőkék pedig aránylag rövid időn belül, már néhány év alatt emelik a hozamokat és ezzel fokozatosan visszatérnek a gazdasági élet vérkeringésébe. Az öntözőtelepek létesítésével járó munkálatok módot nyújtanának egyúttal a környéken az Alföld sok bajának javítására, utak, gazdasági és kulturális központok, telepes községek (öntöző községek) stb. létesítésére. Amint az öntöző ismereteket népünk fokozottabban elsajátítja, nem lesz akadálya a szakszerűen kezelt kis öntözések nagyobbmértékű elterjedésének. A kisöntözések fejlődése — ahol már néhány hold is biztosítja egy-egy család megélhetését — szociális szempontból is nagy megkönnyebbülést fog jelenteni, (így a kubikosokat is fokozatosan rá lehet nevelni az öntözésre és le lehet őket telepíteni.) Ha az öntözésekkel a munkaalkalmak jelentékenyen szaporodnak és népességünk kereseti viszonyai is javulnak, csökkenni fog a kivándorlás utáni vágy, sőt az elszakított területek kivándorló magyarjainak is egy része nem Kanada