Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

58 ment. Az utóbbi időkben bizonyos fellendülés mutatkozott a permetező öntözések terén. De az ilyen berendezések egy része is üzemen kívül hever.

1 Általában véve megállapíthatjuk, hogy a jövedelmező öntözés módjai, műszaki és még kevésbbé gazdasági előfeltételei, kellékei, az üzem vezetésének leghelyesebb eljárásai hazánkban még nem voltak és még most sincsenek kellőképen megállapítva. Az öntözések terén az állami szolgálatban is, a magánpraxis terén is kevés az olyan specialista öntözőmérnök, öntözőgazda, akikhez a birtokosok nyugodtan fordulhatnának szaktanácsért. Azután meg úgyszólván teljesen hiányoznak a gyakorlott öntözőmesterek és öntözőmunkások. Ilyen körülmények mellett nem lehet csodálkozni azon, hogy több gazda, aki lelkesedéssel vállalkozott az öntözésre, abba belebukott. Az ilyen példák azután bizonyos mértékig diszkreditálták az öntözéseket még a nagyobb- és középbirtokosok szemében is. A konzervatív kisgazdák pedig a legtöbb helyen éppen teljesen bizalmatlanok az előttük teljesen ismeretlen, komplikált új gazdálkodási móddal szemben, kivéve az olyan helyeket, ahol jól sikerült példákat látnak. Hogy ez mennyire áll és mennyire idegenkednek gazdáink az öntözéstől, jellemzi például, hogy a Ferenc József-csatornán a nem sok, alig néhány köbméternyi öntöző vizet 50 év alatt (a háború kitöréséig) sem tudták értékesíteni. Másik jellemző példa az öntözéstől való idegenkedésre az, hogy bár a kisebbnagyobb gazdák a bolgár kertészek kitűnő boldogulását számtalan helyen látják az országban, vagy közvetlen szomszédságukban, vagy éppen saját bérbeadott területeiken, közülük eddig mégis csak nagyon kevés tanulta el tőlük az öntözés fortélyait (igaz, hogy Bulgáriában is évszázadok alatt fejlődött ki az öntözéssel kombinált konyhakerti kultúra). Gazdaközönségünk általában véve még nem ért az öntözéshez, éppen azért nincs is kedve ehhez az általa komplikáltnak és kockázatosnak tartott művelethez. Úgy véljük, ezek azok az okok, amelyek a legjobb szándékkal megtervezett 1900. évi öntözési törvény balsikerét okozták. Tehát másképen kell ezt a rendkívül fontos ügyet megfogni és lendületbe hozni. Véleményünk szerint az öntözést hazánkban csakis úgy lehet nagyobb arányokban megindítani, megtanítani és megkedveltetni, ha a gazdák nagyobbszámú kisebbnagyobb, úgy műszakilag, mint gazdaságilag helyesen berendezett, jól jövedelmező öntöző üzemet látnak és — ami rendkívül fontos — ha már megfelelő számú, jól kiképzett specialista öntöző mérnököt, gazdát, öntözőmestereket és munkásokat is neveltünk. Úgy a gazdasági akadémiáknak, mint a földmívesiskoláknak erre alkalmas részében nemcsak elméletileg, de gyakorlatilag is kísérleti telepeken tanítani kell az öntözést. Esetleg külön öntöző földmívesiskolát is célszerű lesz létesíteni. De ez természetesen még nem elég. Sokáig tartana néhány kisebb mintatelepeket rendezni be és megvárni, míg azok révén a fokozottabb öntöző ismeretek lassan-lassan beszivárognak a gazdák körébe. Ha gyorsabban akarunk eredményt elérni, akkor minél több nagyobb állami (vagy államilag támogatott, állami ellenőrzés alatt álló) öntöző üzem, öntöző gazda1 Csonka-Magyarország területén eddig 320 helyen 24,072 kat. hold területen létesült öntözés ; ebből megszűnt 9041 hold öntözés. (Fenti területben bentfoglaltatik az 5813 holdnyi permetező öntözés is, amelyből eddig 1160 hold szűnt meg.)