Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

57 Ha tehát mindezek szerint öntözésre szükségünk van, jtni okozta azt, hogy a törvényben biztosított kedvezményeket a gazdaközönség, az érdekeltségek nem vették igénybe ? Hogy a törvény alapján egyetlen egy közérdekű öntöző csatornát sem létesítettek? Mi az oka annak, hogy hazánkban a régebben létesített öntözések egy része is visszafejlődött, nem egy helyen felhagytak az öntözéssel? Az alábbiakban megkíséreljük erre megtalálni a magyarázatot. Az ármentesítéseknél, a belvízrendezéseknél az autonóm társulati rendszer elsőrendű módon bevált, Amint a társulat megalakult, a vezetősége gondoskodott megfelelő műszaki erőkről, akik a terveket elkészítették, a költségeket kiszámították és a megfelelő összegű kölcsön felvétele után a munkálatokat végrehajtották. Az érdekelt gazdáknak azután nem volt más teendőjük, mint egyrészt fizetni a társulati járulékokat (a művek fenntartása és a kölcsönök amortizálása céljaira), másrészt pedig szántani, vetni és aratni a víztől megszabadított, nagyobbára kitűnő termőföldeket, Az őserőben levő ármentesített és lecsapolt földek nagy termései bőséges fedezetet nyújtottak a társulati járulékok fizetésére. Vagyis az ármentesítő és belvízrendező munkálatokból a gazdáknak terhe, gondja a legtöbb helyen nem származott, a kölcsönök a társulatot terhelték, de az ő földjükre egyénileg vízszabályozásból származó adósság nem volt rátáblázva. Az ármentesítések a gazdák gondjait nem fokozták, sőt általában véve a helyzetüket könnyítették. Ezzel szemben az öntözésnél már egészen más a helyzet. Az 1900. évi XXX. t.-c. — az öntöző társulatok megalakítását és működését szabályozván — akként rendelkezik, hogy az autonóm társulatok tartoznak az öntöző vizet az egyes birtokosok területeinek határáig hozzávezetni, onnét pedig a csurgalékvizeket elvezetni, ellenben az öntözésnek saját területén való mikénti berendezése már a birtokosnak a dolga. A társulat kölcsönéért a birtokos is szavatol és ez a kötelezettség a telekkönyvi betétjére széljegyzet alakjában reávezettetik, míg ezzel ellentétben az ármentesítő társulati kölcsönök nem vezettetnek rá az egyes birtokosok telekkönyvi betéteire. Ez a telekkönyvi kötelezettség a birtokok értékesítését, parcellázását megnehezíti. Tehát már mindjárt a társulatnak a megalakulása is nem csupán járulékfizetési, hanem bizonyos mértékig már telekkönyvi terhet is ró a gazdákra. De ez aránylag még csak kisebb nehézség. A nagyobb baj ott kezdődik, mikor a földje határán megkapja a vizet a társulattól és saját magának kell gondoskodnia a területén az öntöző berendezésekről és az öntözés üzeméről. A területnek az öntözésre való berendezése még a legegyszerűbb esetben, a rétöntözésnél is, aránylag meglehetősen nagy költséggel jár. A szántóföldi és konyhakerti berendezés még költségesebb. Gazdáink túlnyomó része nem rendelkezett — most még kevésbbé rendelkezik — nagyobb tőkével és így a berendezkedés költségeire is kénytelen volna adósságokat csinálni. Ez magában véve, bár sok gazdát visszariaszt, de még nem volna abszolút akadálya az öntözésnek. Az akadály ott van, hogy a gazdák legnagyobb részének egyáltalában nincsenek ismeretei, még kevésbbé tapasztalatai az öntözés üzemére és hasznára vonatkozólag ; nem tudják az üzemet berendezni és még kevésbbé tudnak előre kalkulálni, milyen jövedelmet várhatnak az új üzemből. Ez a bizonytalanság riasztja vissza a legtöbb birtokost az öntözés berendezésétől. Hazánkban aránylag mérsékelt számú öntözőtelep volt a háború előtt is ; ezek közül is csak egy rész prosperált, másik része a kezelés hiányai miatt tönkre-