Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

56 gyakran — így 1930-ban is — irtózatos károkat okoztak. A tanyarendszer — néhol rendszertelenség — sok helyen nagy akadálya a közművelődésnek és a gazdasági haladásnak. Rengeteg parlagon heverő, ki nem használt vagy alig használt területünk van és népességünk mégsem bír ott megélni, újra kezd külföldre vándorolni. Helyenként aggasztó arányokat ölt a munkanélküliség. Nagymagyarország — amelynek más, hatalmas segélyforrásai is voltak — még elbírta valahogyan az ilyen nagy veszteségeket és bajokat, de a csonka, szegény ország már nem bírhatja el. Nemrégen jelentette ki Lyde, a londoni egyetem kiváló professzora : ,,A történelmi geográfia igazolása szerint a magyar Alföld az európai biztosság kulcsa, a gazdasági geográfia pedig azt tanítja, hogy a magyar Alföld a legpompásabb emberfajta és a legkiválóbb mezőgazdák bölcsője." Hazánk iránt való legelső kötelességünk, hogy népességünknek itthon adjunk foglalkozást, elsősorban a mezőgazdaság terén és ezzel elejét vegyük e semmivel sem indokolható vérveszteségeknek és az elkerülhető anyagi károknak. Egy amerikai nemzetgazda szerint : ..Élhetetlen nép az, amely saját fiait nem bírja foglalkoztatni és ezért eleve halálra van ítélve." Széchenyi István gróf szerint : ,,Ha elpusztul az Alföld, vele pusztul a Dunántúl és az ország többi része is." A segítségnek egyik leghatásosabb módja az, amit ősidőktől fogva alkalmaznak aszályos területeken : az öntözés. Olaszországnak lelke az öntözött lombardiai síkság. Az Északamerikai Egyesült Államokban, Indiában és Spanyolországban is óriási aszályos területeket vontak öntözés alá. Az öntözött területeken sokszorosan több ember tud jól megélni, mint amennyi az aszályosokon rosszul élt meg. Az újabb kor nagy öntözéseinek úgy műszaki, mint gazdasági alapelvei annyira kiforrottak külföldön, hogy már nem kell ismeretlen utakon elindulnunk. De hazánkban is vannak már bizonyos mértékű tapasztalataink. Ezeknek rendszeres összegyűjtése most van folyamatban.

1 Nyilvánvaló, hogy az öntözési törvény balsikerét nem az okozta, mintha nem volna szükségünk öntözésre, vagy mintha az valami bizonytalan dolog, a sötétben való tapogatózás volna. Üjabban hazánkban a dry-farming eljárásokkal igen sok helyen nagyon jelentékeny eredményeket értek el, de ezzel az öntözést mégsem lehet teljesen helyettesíteni. Az Alföldön a termelés nagyon egyoldalú, a területek túlnyomó részén felváltva csak búzát és kukoricát termelnek. Ha jó májusi és nyári esők vannak, ezek a termények jól sikerülnek. De még a májusi esők is sokszor elmaradnak. Azután a mai nehéz értékesítési viszonyok között ez az egyoldalúság súlyos, országos bajoknak a kútforrása. Magával a dry-farminggal ezeket a bajokat nem lehet teljesen kiküszöbölni. Nagyobb belterjességet és változatosságot főképen az öntözés vihet be az alföldi gazdálkodásba. Az intenzívebb takarmánytermelés és állattenyésztés előmozdítására legalkalmasabb az öntözés. Azután a vízrendezési munkálatok során sok olyan terület került ki a víz alól, amely talajösszetételénél fogva kevésbbé alkalmas mezőgazdasági kihasználásra, hacsak öntözéssel a. talajok káros tulajdonságait ki nem küszöböljük, vagy nem ellensúlyozzuk. 1 Csonka-Magyarországon mintegy 16.000 kat. holdnyi öntözés maradt.