Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

55 évenként. Ebbe a mellékes hasznok — mint pl. a mételykór korlátozása — még természetesen nincsenek beszámítva. Rendkívül fontos volna, hogy a fenti javaslat mielőbb törvénnyé váljék, mert ameddig ez meg nem történik, az évenként felmerülő nagyon súlyos károsodásokat és a gazdaközönség állandó panaszait kellő költségfedezet hiányában orvosolni nem lehet. Végül még csak azt jegyezzük meg, hogy az országban még hátralevő lecsapolások jelentékeny részének ügyét az ismertetett törvény végrehajtása már szintén megoldaná. VI. ÖNTÖZÉSEK. A „Közérdekű öntöző csatornák létesítéséről" szóló 1900. évi XXX. t.-c. indokolása többek között ezeket foglalja magában.: „Mielőtt Magyarország mezőgazdasága a Duna és Tisza, valamint a főbb mellékfolyói völgyében, de különösen a magyar Alföldön a mai magaslatra emelkedett volna, nagyszabású vízimunkálatokra volt szükség, hogy a területet az árvizek ne járják, a mocsarak lecsapoltassanak, egyáltalában kiterjedt Alföldünk művelhetővé tétethessék. S tényleg hazánk a folyószabályozásoknak, ármentesítéseknek és lecsapolásoknak oly kiterjedését mutatja, melyet, Hollandiát kivéve, Európa művelt államai egyikében sem találhatni fel." „Teljes önérzettel tekinthetünk vissza nemzetünknek az ármentesítések terén gróf Széchenyi által kezdeményezett működésének eredményére, mert nincs Európában ország, amely oly hosszú és rendszeres töltésrendszert tudna felmutatni . . ." „Eljutottunk odáig, hogy komolyan és időszerűen foglalkozhassunk a vízhasznosításoknak, az öntözéseknek nagyobb keretben való meghonosításával. . ." Ez a törvény felhatalmazta a földmívelésügyi minisztert, hogy „közérdekből, vagy magasabb közgazdasági szempontból külön öntöző társulatok alakulását, ezek, nemkülönben egyéb vízitársulatok által tervezett öntöző csatornák létesítését az általa előzetesen elbírálandó tervek alapján előmozdítsa, az ilyen társulatoknak működését támogassa és azokat a jelen törvényben biztosított kedvezményes jogokban és állami anyagi támogatásban részesíthesse." Ezekre a támogatásokra a törvény jelentékeny összeget, évenként 300,000 aranykoronát bocsátott a földmívelésügyi miniszter rendelkezésére. A földmívelésügyi minisztérium egy-két öntöző érdekeltségnek nyújtott ugyan támogatást ezen az alapon, — a törvény alapján azonban egyetlen egy új öntöző csatorna sem épült. Mi ennek a különös jelenségnek az oka? Nincs szükség hazánkban öntözésre, vagy pedig a balsiker magyarázata másban keresendő? * * * Közgazdasági szakembereink szerint az Alföld jelentékeny részén nagy bajok vannak. A talaj termőereje sok helyen csökkent ; a szeszélyes, száraz klíma nem enged meg nagyobbmérvű állattartást, intenzívebb gazdálkodást. A többékevésbbé hasznavehetetlen szikes talajok területe a különböző becslések szerint У

2—1 millió kat. holdra rúg. Nagymagyarország szikesei majdnem mind a csonka országnak jutottak. A meglevő kevés erdő is fogy és pusztul. Az aszályok elég