Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)
1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában
53 ,,Ilynemű — az egész völgyre kiterjedő — teljes ármentesítés ugyanis amazoknál (tudniillik a kisebb vízfolyásoknál) a lényegileg eltérő viszonyoknál fogva nem valósítható meg és a helyesen felfogott cél csakis az lehet, hogy a községi belterületeknek kiilön védművekkel való feltétlen biztosításán kívül a káros kiöntések esélye —- a medrek rendbehozatalával és a jövőben való kellő karbantartásuk biztosításával — a lehetőségig csökkenttessék. Ennek elérésére azonban annál nagyobb súlyt kell helyezni, mert mentől inkább halad előre mezőgazdaságunk belterjességben, annál inkább növekszik jelentősége a folyók és patakok által rongált és pusztított völgytalpaknak, melyek talajuk összetételénél fogva a legjobb termőföldeket szolgáltatják." ,,A jelzett körülmények között arra, hogy az állami szabályozás alá nem eső folyóknál, folyórészeknél és patakoknál célirányos és rendszeres munkálkodás indulhasson meg, csakis akkor kerülhet a sor, ha jelentékeny állami segélyek nyújtására megfelelő fedezeti alapot alkotunk." ,,A helyzet különböző alakulatai kizárják azt, hogy a segélyezésekre mindenütt ugyanaz a mérték legyen alkalmazható. Egyes esetekben már a költségek 25%-áig terjedő segéllyel, vagy még ennél is csekélyebb támogatással lehetséges lesz biztosítani a munkálatok végrehajtását, viszont más esetekben ennek eléréséhez 50, 60, 70%-os, sőt kivételesen még nagyobb segélyre is lesz szükség." Nagy általánosságban a törvény azt veszi alapul, hogy a szükségletként kimutatott 120 millió aranykorona összegnek felét fogja az állam segélyként az érdekeltek részére engedélyezni. A törvény, — ahol ez indokolt — kamatmentes állami kölcsönök nyújtását is megengedi. Az előirányzott munkálatok keretében a vízmosások megkötése nem foglaltatott benn. Ezekről az akkori földmívelésügyi kormányzat külön törvény útján kívánt volna gondoskodni. Az 1914. évi XNXVIII. törvénycikk 1914 május 1-én nyújtatott be javaslatként és 1914. évi szeptember hó 1-én lett szentesítve. A háború miatt a törvényt már nem lehetett végrehajtani. A háború befejezése után esetenként az állami költségvetésben apróbb összegek engedélyeztettek egyes elkerülhetetlenül sürgős segélyekre. * * * A vízügyi szolgálat már évek előtt elkészítette ennek az 1914. évi törvénynek a változott viszonyok folytán szükségessé vált revízióját célzó törvényjavaslatot, amely időközben a törvényhozás mindkét háza által letárgyaltatott. E törvényjavaslat szerint 20 éven át évi 1,800,000 pengő, összesen tehát 36 millió pengő volna a szóbanlevő munkálatokra fordítandó. A törvényjavaslat indokolása kiemeli, hogy a háború alatt és az utána következő nehéz időkben a vízfolyásokon fenntartási munkálatokat alig végeztek, azok rendkívül elfajultak és ennek folytán ,,a vízitársulataink gondozása alatt álló vizeket nem tekintve, az állami szabályozás alá nem tartozó vizeink, kevés kivétellel, siralmas állapotban vannak." Az 1914. évi törvénnyel szemben az új törvényjavaslat a változott viszonyok folytán szükségesnek mutatkozó következő lényegesebb módosításokat tartalmazza :
