Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

48 Az 1908 : XLIX. t.-с.-ben foglalt folyócsatornázások túlnyomó részét elszakította a trianoni béke. Néhány, saját területünkre eső csonka és így egyelőre tárgytalannak tekinthető, aránylag rövid szakasztól eltekintve, ezzel a törvénnyel biztosított folyócsatornázások közül csak a következő három munkálat maradt magyar területen : 1. A Sió csatornázása 124 km hosszban 2. A Körös „ a torkolattól Gyuláig 140 ,, ,, 3. A Sajó ,, ,, Bánrévég 115 ,, ,, Összesen 379 km hosszban A Sió csatornázásával az előzőkben részletesen foglalkoztunk és megállapítottuk, hogy ez a legaktuálisabb feladatok egyike. Ami a Köröst illeti, a folyó csatornázásának megkezdése gyanánt a torkolat közelében még 1904-ben kiépült az úgynevezett bökényi vízlépcső. Az 1908. évi vízi beruházási törvény még három további vízlépcső építését irányozta elő, amely munkálatok egészen a Gyuláig való nagyhajózást biztosították volna. Az 1929. évi III. t.-с. -— a súlyos pénzügyi helyzetre való tekintettel — csak egy további vízlépcső építését foglalja magában. Kívánatos volna e vízlépcsőnek mielőbbi megépítése, annál is inkább, mivel az aránylag nem túlságosan nagy összeget igényelne (a törvény indokolása szerint 1,400,000 P-t). Az évi adománynak az előzőkben javasolt fokozatos felemelésével már ennek a vízlépcsőnek néhány éven belül való megépítését is biztosítani lehetne. A további 2 vízlépcső ügye lényegesen függ a Duna—Tisza-csatorna kérdésében hozandó döntéstől. Ha a csatorna egyelőre nem épül meg, e két vízlépcső ügye is kevésbbé sürgős, viszont, ha elhatározás történnék a csatornának munkába vétele iránt, akkor a csatorna megnyitásának időpontjáig a Körösnek Gyuláig való hajózhatóvá tételét is be kellene fejezni. A Sajó-folyó csatornázási munkálataira,

1 mint említettük, a háború előtt már a versenytárgyalást is megtartották, de a háború kitörése miatt a munkát már nem kezdték meg. Bár azok az indokok, amelyek a Sajó hajózhatóvá tételét a háború előtt fontos, országos érdekké tették, túlnyomó részben még ma is fennállanak, erre a költséges és a folyó nagy esése miatt kényes munkálatra vonatkozólag pótlólag 1 Az 1908. évi XLIX. t.-c. indokolása a Sajó hajózhatóvá tételét az alábbiak miatt tartja sürgősnek : ,,A Sajónak a Tiszába torkolásától Bánrévéig való csatornázása nagy kihatással volna az egész Tisza és mellékfolyói hajózására, amennyiben a Sajó völgyében fekvő nagykiterjedésű szén- és vasércbányák termékeinek forgalma az olcsó víziúton meg volna sokszorosítható, annálinkább, mert az ottani kőszén silányabb minősége mellett csakis víziúton szállítható távolabbi vidékekre." ,,Az egész Nagy-Alföld erdők hiányában sürgősen igényli az olcsó tüzelőanyagot." „Másrészről víziforgalmunk sem fog mindeddig a természetében rejlő magaslatra emelkedni, míg jóformán csak a gabonaszállításra van utalva, hanem gondoskodni kell arról, hogy az olcsó szállítást igénylő nyerstermékek, minő a szén, vasérc, kő és egyéb építőanyagok, minél nagyobb mértékben tereitessenek a víziutakra." ,,A felső Tisza völgyéhez a sajómenti kőszénbányák fekszenek a legközelebb, miért is országos érdek, hogy ezen vidék a víziforgalomba mielőbb bevonassék."