Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

46 rendelkezésre álló 280.000 P legalább is ennek kétszeresére emeltessék fel és ezzel a kikötők 1936-—37-ig teljesen kiépüljenek. Ez még az építési rezsiköltségeknek és az interkaláris kamatveszteségeknek a csökkentése szempontjából is előnyös volna. d) Nagyobb folyóink hajózási viszonyainak javítása kisvízi szabályozással. Kisebb folyóink csatornázása. Az 1929. évi III. t.-с. indokolása 188,900,000 P-ben állapítja a CsonkaMagyarország területén levő, állami kezelés alatt álló folyók és vízfolyások szabályozása céljából szükséges összeget. Mivel azonban az ország pénzügyi helyzete a teljes szükséglet kielégítését nem engedte meg, az idézett törvény csak egy rendkívül redukált, csupán a legsürgősebb és legszükségesebb munkálatokat magában foglaló 15 éves programm kielégítését biztosítja, összesen 57,000,000 pengő összeggel, amelyből évenként 3,800,000 pengő használható fel. A törvény indokolása megjegyzi, hogy amennyiben az ország pénzügyi helyzete meg fogja engedni, kívánós lesz az évi 3,800.000 P adományt megfelelően felemelni. (Erre már voltak precedensek a háború előtt is, mikor a vízi beruházásokra hosszú lejáratú törvények alapján rendelkezésre bocsátott évi adomány jelentősen felemeltetett.) A fenti adatokból és az idézett törvénycikk indokolásában részletesen ismertettet szempontok és körülmények összevetéséből meg lehet állapítani, hogy a törvény alapján jelenleg rendelkezésre álló évi adomány csupán arra elégséges, hogy azzal nagyobb folyóink romboló erejét valamennyire féken tartsuk, a meglevő müvek elmosását, ármentesítő töltések, belsőségek pusztulását, termékeny szántóföldek elhordását a lehetőség szerint — de nem tökéletesen — megakadályozzuk. Folyóink nemzetközivé nyilvánítása folytán reánk háruló nemzetközi kötelezettségeknek, hajózóút javítása céljából velünk szemben felmerülő kívánalmaknak is eleget kell tennünk. Mindezekre a munkálatokra jelenleg nem áll elegendő fedezet rendelkezésre. Pedig exportunkat nagyon súlyosan érinti, drágítja pl. már az a körülmény is, hogy őszi alacsony vízállások idején — amikor a gabonaexport a legélénkebb volna — a hajók a Pozsony alatti Dunaszakasznak a háború alatt megromlott gázlóin fél, sőt egyharmad terheléssel is megakadnak. К téren a legégetőbb teendő volna a Gönyü feletti, a csehszlovák állammal közös határt alkotó mintegy 40 km hosszú, legrosszabb Dunaszakasznak a csehszlovák vízügyi szolgálattal közösen végrehajtandó kisvízi szabályozása. E kisvízi szabályozás már szép sikerrel indult meg a Pozsony alatti Dunaszakaszon, de a háború miatt, abbanmaradt. Úgy a bajorok, mint az osztrákok is nagy erővel és jelentékeny eredménnyel folytatják a Duna hajózási viszonyainak kisvízi szabályozás útján való javítását. Hajózásunk és exportunk csakis úgy használhatja ki a Pozsonytól Regensburgig máris biztosított kedvező hajózási mélységeket, ha a Gönyü feletti szakaszon felmerült akadályokat a csehekkel együttesen eltávolítjuk. Erre megvan náluk is a hajlandóság, mivel nekik éppen olyan érdekük e munkálat sürgős végrehajtása, mint hazánknak. E szabályozás terveinek megállapítása céljából a két vízügyi szolgálat között máris folynak a tárgyalások, illetőleg már munkálatok is vannak