Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

45 E kőanyagokból már jelenleg is igen nagy (évenként 60—80,000 tonna) mennyiséget szállítanak át hajón a Balaton déli partjára, főképen utak építésére. Ha a Sió hajózható lesz, a vizén szállított kőanyagok révén igen jelentős megtakarításokat lehet majd elérni a Dunavölgy — és általában az ország — déli részén folytatandó útépítéseknél. A Siómeder bővítésére és rendezésére, valamint a balatoni kikötök építésére eddig beruházott nagy összegek csakis úgy fognak teljes mértékben közgazdaságunk javára gyümölcsözni, ha a Siót mielőbb hajózhatóvá tesszük. Vagyis gondoskodni kellene arról, hogy az e munkálatokra szükséges összegeket a törvényhozás a közgazdasági és műszaki előtanulmányok befejezése után 6—8 év alatt — körülbelül ennyi időt igényel a Sió-csatornázás — a kormány rendelkezésére bocsássa. A Sió vízerejének kihasználása céljából már régebben tervbe van véve Siófokon egy turbinatelep építése. Tekintettel, hogy efelett az erőforrás felett óriási tároló medence terül el, melynek segélyével a legerősebb csúcsterheléseket is ki lehet elégíteni, ez a telep az ország legrentabilisabb vízierejének tekinthető, éppen ezért mielőbbi kihasználása kívánatos. A Sió hajózhatóvá tételével szoros kapcsolatban van a balatoni kikötők építése is, amely munkálatokra az idézett 1929. évi III. t.-с.-ben már 4,420,000 P bocsáttatott rendelkezésre. Ez az összeg a balatoni kikötők kiépítésére egyelőre előreláthatólag elégséges is lesz, ellenben a munkálatoknak 15 évre tervezett időtartama még a Sió hajózhatóvá tétele szempontjából is hosszúnak látszik. Annál hosszabb a Balaton szempontjából. Vitán felül áll, hogy az egyes balatoni fürdő- és üdülőtelepek fejlődésének alapja elsősorban a kikötők kiépítésében rejlik. Míg valahol nincsen kikötő, sem a villák, szállodák építéséhez anyagot szállító hajók nem közelíthetik meg a partot, sem a sportjáróművek, vitorlások, motoros és evezős csónakok, sem a balatoni személyhajók nem juthatnak a part közelébe nagvobbára még csendes időben sem, a víz sekély volta, vagy a part alkalmatlansága miatt, annál kevésbbé viharos időben. Pedig leginkább ilyenkor volna menedékhelyekre szükség. Éppen ezért a tapasztalat azt bizonyítja, hogyha valahol kiépül a kikötő, ott az illető környék fejlődése rohamosan indul meg. Az „Országos Balneológiai Egyesület" adatai szerint 1928-ban a balatonmenti fürdő- és üdülőtelepeken összesen 64,000 fürdővendég fordult meg, vagyis a Balaton — amely jelenleg a legnagyobb és legfontosabb tényezőnk a fürdőügy terén — messze túlhaladja az összes egyéb fürdőink jelentőségét, mert egymaga 60—70%-át mutatja fel az összes magyarországi fürdővendégek számának. E mellett igen örvendetes, hogy a külföldi vendégek száma is évről-évre nő, s jelenleg már 2500—3000 körül van évenként. A tapasztalat szerint eddig a Balaton bizonyult a legalkalmasabbnak úgy a hazai fürdővendégeknek a külföldre utazástól való visszatartására, mint az idegeneknek idevonzására. A Balaton révén millió pengők jönnek be évenként az országba és tízmilliók maradnak itthon, ahelyett, hogy külföldre vándorolnának. Éppen ezért a balatoni fürdőélet fejlesztése céljából minden eszközt fel kell használnunk. Ezek között pedig a legelső — mert minden továbbinak az előfeltétele — a kikötők kiépítése. Ez kétségen kívül a lehető legrentabilisabb beruházás és ezért szükséges volna, hogy a beruházási törvény alapján e kikötők építésére évenként