Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

43 beadni. Igen nagy kár származnék abból, ha ez ajánlatok ügyében akár igenlő, akár nemleges értelemben vett döntés úgy történnék, hogy a kérdésnek még nincsen minden oldala tisztázva, hanem sok vonatkozás még homályban van. A fentiekben érintett kiegészítő tanulmányok 1—2 évet vennének igénybe. A csatorna építése pedig — ha a kormány annak létesítésére határozná el magát — mintegy 6—8 évig tartana. Ebből az következik, hogy a tanulmányokat mindenképen indokolt sürgősen megkezdeni és minél előbb befejezni. Ezeknek a tanulmányoknak és javaslatoknak ki kell terjeszteniük az építés módjára is (pl. hogy generálvállalat vagy pedig í'észletvállalatok útján előnyösebb-e az építés). Előre is kétségtelennek látszik, hogy a budapesti kikötő építésénél — egy hasonló nagy munkánál — kiforrott és jól megalapozott részletvállalati módszer úgy műszaki, mint pénzügyi és általános szociális szempontból is sokkal előny ösebbnek fog kiadódni. Végül még két lényeges szempontot kell megemlítenünk, amelyek nemcsak a kiegészítő tanulmányok sürgős végrehajtása, de egyúttal a csatorna létesítése mellett is szólnak. Egyik az, hogy honvédelmi szempontokból is nagy jelentősége volna a Duna— Tisza-csatornának. A másik szempont pedig az, hogy a tiszai hajózó utaknak a csatorna útján való megteremtése a budapesti kikötő részére is igen nagy és értékes hátteret (Hinterlandot) nyitna meg. c) A Sió hajózhatóvá tétele és a balatoni kikötök gyorsabb kiéjntése. A Balaton 80 km hosszú és mintegy <>00 négyzetkilométer felületű hatalmas vízterületével egészen különálló medencét alkot, amelybe hajóval bejutni nem lehet. A Balaton környékének jelentékeny része annyira intenzív kultúrájú, hogy annak az országos víziforgalommal való összekapcsolása a legnagyobb mértékben indokolt. Ezért az érdekeltek részéről már régen megnyilvánult a törekvés, hogy a Balaton összeköttessék a Dunával. A volt közmunka és közlekedésügyi minisztérium erre vonatkozólag már 50 év előtt dolgoztatott ki terveket. Természetesen a legkedvezőbb irányú lenne egy egyenes vonalban Budapestről a Balaton keleti vége (Aliga—Kenese) felé vezetett hajózócsatorna. Ennek a vonalnak azonban jelentékeny terepemelkedések állanak útjában és így annak létesítése igen költséges volna. (Körülbelül annyiba kerülne, mint a Duna—-Tiszacsatorna.) Ezért már régi időktől kezdve csakis a Sió hajózhatóvá tételében keresték és találták is meg a megfelelő megoldást. Az állam nagy költséggel már igen nagy teljesítményt hajtott régre a Sió rendezése érdekében és ezekkel a jelentékenyen előrehaladott munkákkal már megteremtette a Sió hajózhatóvá tételének is az előfeltételét. A Sió medrének már közel két évtized óta folyó bővítése volt az az előf ölté tel, amely lehetővé fogja tenni egyúttal a Siónak hajózásra való berendezését is, ami mellett megoldja a Balaton vízszíne szabályozhatóságának problémáját is. Ба a Balatonból időszakosan nagyobb mennyiségű vizet eresztenek a Sióba, sekélyebb merülésű dunai járóművek már a legközelebbi időben fejlöhetnének a Dunáról