Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

42 rugalmasabbak és így igen nagy jövedelmeket lehet — az állami kamatgarancia megszerzése érdekében — papíron kimutatni, 2. az építés ilyen módon nagyobb összeget igényelne, mintha egyszerű hajózó csatornáról volna szó és e nagyobb építési tőke (állami kamatgarancia mellett) a financírozás szempontjából természetszerűleg előny ösebb. Rohringer Sándor, a műegyetem vízépítési tanszékének professzora a csatorna kérdéséről készített kiváló tanulmányában kimutatja, hogy : a) az öntözést és a vízierőt nem indokolt, nem rentábilis a csatornával összekeverni ; b) ma csakis magasvezetésű csatorna jöhet szóba ; c) a jelenlegi viszonyok között legelőnyösebbnek látszik a budapest—szolnoki irány, amely úgy a felső Tiszáról, mint a Körösök és a Szeged felől jövő forgalom igényeit is kielégíti, míg a csongrádi irány a felső Tiszáról jövő forgalomra hátrányos volna. Azonban e kiváló tanulmány is sok kérdésben a homályban kénytelen tapogatózni, mivel sem a közgazdasági és statisztikai adatok, sem a műszaki adatok nem állottak eléggé rendelkezésére szerzőjének. Éppen ezért — egészen természetesen és nagyon helyesen — a tanulmány egyelőre inkább pesszimisztikus irányú és óva int valamiféle elhamarkodott lépéstől. A Duna—Tisza-csatorna kérdésében addig nem lehet sem jobbra, sem balra dönteni, míg az azzal összefüggő kérdésekben tisztán nem látunk. Szerencsére a tisztánlátás már sem sok időt, sem nagyobb költséget nem igényel. Ügy a háború előtt, mint a háború után is igen nagyarányú hivatalos és nem hivatalos felvételek, tervezések, adatgyűjtések, tanulmányok végeztettek a Duna—Tisza-csatornára vonatkozólag. Mindezekre a tanulmányokra igen nagy összegeket, valószínűleg 1—1-5 millió pengőn felül áldozott az ország. De ez az óriási és igen becses anyag még nincsen kellően feldolgozva és rendezve. És még pótlólag is be kell szerezni egyes adatokat, még itt-ott kisebb kiegészítő felvételeket is kell végezni. Jelenleg a szolnoki, vagy esetleg egy Szolnok és Csongrád közt a Tiszába torkolló vonal látszik indokoltabbnak és annak idején éppen ez az irány volt a legkevésbbé áttanulmányozva. Ezért a szolnoki irány tekintetében egyes kérdéseket — részben helyszíni felvételek alapján — még tüzetesebben meg kell világítani (így pl. hogy tisztán szivattyúzással oldandó-e meg a táplálás, vagy pedig a föld árja és a Zagyva, Tarna völgyében talán végrehajtható víztárolás is hozzájárulhat-e a tápláló víz fedezéséhez?). Mindezek a kiegészítő tanulmányok és az egész anyag rendezése, átrevideálása és a jelenlegi viszonyoknak megfelelő, közvetlenül használható alakba való átdolgozása már valószínűleg nem fog többe kerülni 70—80.000 pengőnél. Ezt az összeget még indokolt rendelkezésre bocsátani, mert egy végtelenül fontos kérdésről, hazánk közgazdaságának egyik alapvető koncepciójáról van szó. Másrészt pedig az eddigi felvételekre és tanulmányokra fordított igen nagy összeg kárbaveszettnek tekinthető, ha ezt a végső rendezést és az adatoknak használható alakba való öntését el nem végezzük. De mindezeken kívül még egy más, rendkívül fontos szempont is megköveteli, hogy a csatorna kérdésében mielőbb teljesen tisztán lássunk. Már eddig is nyújtottak be külföldi ajánlatokat a csatorna megépítésére és valószínű, hogy főképen a külföldi tőke később is minduntalan fog ilyen ajánlatokat