Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - VI. Pogonyi György: Függelék

101 magunkat arra, hogy termelési programmunkat az állattenyésztésre átszervezzük, amit gazdasági viszonyaink elkerülhetetlenné is tesznek, akkor Alföldünkön a mesterséges öntözést el nem kerülhetjük. A bemutatott grafikonok bebizonyították azt is, hogy nálunk ehhez sokkal kevesebb víz szükséges, mint pl. a spanyolországi viszonyok között. A lecsapolásokkal szemben előadó azt az álláspontot foglalja el, hogy azok a Kenessey által már előadott okoknál fogva okvetlenül szükséges és hasznos műveletek voltak, azonban kell, hogy a jövőben kövesse az öntözés. A szik problémájára nézve korábbi álláspontjának fenntartása és ismétlése mellett előadja, hogy azok megjavítása csak úgy lehetséges, ha az öntözéssel egyidejűleg költséges talajjavító eljárásokat (meszezést gipszezést) alkalmazunk. Ezért legcélszerűbb, ha a vizek lecsapolása szimultán halad az öntözéssel. Ami az öntözések keresztülvitelét illeti, azt a nézetet vallja, hogy Alföldünk népe kellő módon nyújtott oktatással szemben fogékonyabb, mint az alacsonyabb kultúrnívón álló spanyol, vagy olasz földmíves. Az öntözés kérdésének sikeres megoldását előadó nem várja apró-cseprő kis öntözések berendezésétől, hanem az egész országra kiterjedő beavatkozástól. Sikeres öntözés előfeltétele a helyes organizáció. Ez hiányzott eddig s ezt várjuk a kormányhatalomtól. Az előadáshoz hozzászóló Maurer Gyula szerint a szikesek képződésére az előadás-sorozaton kétféle elméletet hallottunk : A víznek a talajban lefelé és felfelé mozgását, ezzel kapcsolatban a sziknek felfelé és lefelé való terjedését. Szerinte pedig a szik mindenütt ott van, ahol sík területeken mélyedések vannak, s ahol ezek a mélyedések csak egy pár decimétert tesznek is ki, a víz ott elpárolog és visszamarad a szikes só. Az öntözést illetőleg a miniszter azt mondta, hogy Magyarországon öntözés akkor lesz, hogy ha arra szükség lesz. Mi export-állam vagyunk s amire szükségünk van, azt meg is termeljük, s nem lehet bennünket Amerikával összehasonlítani. Az öntözéshez igen sok pénz kell és nagy adminisztráció. Kenessey Béla felemlíti, hogy a Pesti Hírlapban az öntözésre vonatkozó közleménysorozat jelent meg, s abban a vízmennyiség nagyságára nézve téves adatok vannak. Ezeket a téves adatokat részletesen is megmagyarázza, s előadja, hogy a Vízrajzi Osztály annak idejében nem azt a vízmennyiséget állapította meg, ami a tanulmányozott helyeken az öntözéshez szükséges, hanem azokat, amivel az egves gazdaságokban öntöztek. Mindszentet említi fel, ahol a terület vízszintes és elzónázott volt, s az öntözéseket pedig csak kísérletképen októberben szivattyúzással végezték, amikor éppen csak annyi vizet vettek ki, amennyi az említett őszi hónapban kellett. Másik öntözés a sarjú alá való volt, Jutáson, tőzeg talajon. Természetes tehát, hogy ez a terület nyeli a vizet. Felemlíti még, hogy a cikksorozatnak van még egy óriási tévedése, s ez az, hogy az egyik cikkező szerint az elárasztó öntözés a csörgedeztető öntözéssel egyező volna. Az előadás alatt hallottakat igen érdekesnek és nagyértékűeknek tartja, s alkalmas a számítási mód lehet arra, hogy az öntöző víz mennyisége tekintetében biztosabb alapokra építsünk. Szerinte az öntözés akkor lesz célszerű, ha majd a magyar gazda annak szükségességét érzi és kivitelét követeli, illetve, ha a mostan hangotadó idealisták követeléséhez maguk a gazdák is csatlakoznak. Egyelőre a lecsapolások kellenek, mert a mi népünk ma még csak szántóföldet akar. Tomka Emil ny. h. államtitkár hivatkozik a Magyar Mérnök- és ÉpítészEgylet jubiláris könyvében megírt munkájára, mely az öntözés történetét is fel-