Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - III. Beliczay Endre: Vízimunkálatok, egyéb beruházások és a gazdasági válság

41 termelőosztályok helyzetét nehezíti. Mivel pedig azt mondjuk, hogy nemzeti és társadalmi szempontból a birtokforgalmat nem lehet teljesen felszabadítani, tehát újra kellene gombolni a mellényt. De ezt éppen tőkehiány miatt nem tehetjük meg. A bűvkört, melyben mozgunk, zárja a külföldi hitelek drágasága, mert ez is részben hibáinkból, tudniillik a külföldi tőke bizalmatlanságából ered. Hogy ez így van, s hogy e válság nagy részben bizalmi válság, az is bizonyítja, hogy hazai tőkéseink körül is sokan, sajnos, legnagyobbrészt azok, kik baj esetén nem feltétlenül vallanák az elvet, hogy „extra Hungáriám non est vita", 1%-ra Svájcba viszik a pénzüket, hogy a svájci bank jótállásával 7—8%-ra hozzák vissza ügyfeleik részére. Természetesen -— nem tekintve az aranytermelés állítólagos csökkenését, s az aranyeloszlásnak a lehetetlen német jóvátétel okozta rendellenességeit, valamint a politikai okokat — a technikai fejlődés gyorsuló haladása is fokozza a tőkeéhséget, midőn mindig újabb és újabb vállalatokat hoz életre, miközben a régiek nem bírják az iramot s a kihűlő kazánok mellett a munkások nagy tömege marad munkanélkül. Vigasztaló, s éppen ebben nyilatkozik meg hazánk őrlelkének munkája, hogy e helyzetben az ország közgazdasága mintegy önműködőlég csodálatos rugalmasságnak adta tanújelét, s hogy az olcsó árak ellenére is, kivált állatkivitelünk, az állati termékek és némely állati eredetű iparcikk kivitele mégis pótolta a gabonaés lisztárak csökkenése folytán beállott hiányt. Különösen igen feltűnő szarvasmarhakivitelünk nagy emelkedése, ami az előző évi forgalmunkkal szemben 53 millió pengőt tett ki. Ugyanilyen a fejlődés kicsiben, 1 millióval a juhkivitel terén s közel 11 millió a többlet az élő és leölt baromfi kivitele terén, mely a tojással együtt az emberi táplálkozásban mindinkább tért hódit. Disznózsír- és szalonnakivitelünk a baconnal együtt értékben 9 millióval nőtt. Végül nem szabad kicsinyelni prémbőr kivitelünket sem, mely a kikészített birka- és bárányprémek révén szintén 9 millió pengővel növekedett. E néhány tétel, mely összesen 83 millió P többletet mutat, kárpótol bennünket a gabona- és lisztkivitel körül mintegy 72 millió pengőt kitevő hiányért. Vigasztaló még, hogy az állatkivitel és az állati termékek kivitele egyszersmind az a terület, ahol az árak egyelőre tűrhetők, ahol földrajzi helyzetünkben, éghajlatunkban és népünk mindinkább fejlődő arra valóságában versenytársaink egy részéhez képest bizonyos előnyeink vannak, s ahol a nyugati államok önellátása egyelőre még nehezen kitölthető nagy réseket mutat. Érdekes tudniillik itt felemlíteni, hogy Nagybritannia statisztikája 1929-ben még fel sem tüntette szépen megindult baconszalonna-kivitelünket, mert elenyésző csekélység volt értéke az egész baconbevitel 43 millió font sterlinget felülhaladó értékéhez képest, melyhez a kis Dánia, amely a világtengereken át mindenhonnan olcsón összeszedett takarmánnyal dolgozik, egymaga több mint 27 millió fonttal járult hozzá, tehát oly összeggel, amely nem áll túlságosan távol 1929-es összes kivitelünk értékétől. Olaszország nagy felvevőképessége szarvasmarhában, Németországé, mely állatkivitelünktől különben elzárkózik, tojásban stb. ismeretes, nem is beszélve Ausztriáról, mely legtermészetesebb piacunk. Helyzetünk tehát egyáltalan nem vigasztalan s valóban indokolt az a minden