Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - III. Beliczay Endre: Vízimunkálatok, egyéb beruházások és a gazdasági válság

40 A helyzet megváltozására tehát nem sok a remény. Azt mondják, hogy még olyan úton sem, hogy talán például Németország éppen csak bennünket részesítene kedvezményes elbánásban, mert ennek a forgalmi kedvezmények terén a veraillesi békében, egyébként pedig más szerződésekben gyökerező nehézségei is vannak. Mindezekből érthető, hogy a dunai államokkal való kétes értékű közös eljárásnak, vagy hasonló bonyolódott és könnyen visszafelé sülő terveknek szakférfiaink túlnyomó része egyelőre nem tud döntő sikert jósolni. Jobb lesz, ha csodát ezen a téren sem várunk, s mivel tehát a gabona és egyéb mezőgazdasági termények áresése fentiek szerint olyan folyamat, amely körül javulás nem várható, jó lesz, ha hosszú időre számolunk a helyzettel. A gazdákra nézve ugyan lehetséges volna, sőt kell is ennek káros, egyoldalú hatásait eloszlatni, vagy legalább is az úgynevezett agrárolló kilengését mérsékelni. Történtek is ilyen irányban intézkedések, de még mindig ottmarad a kivitelre kerülő mennyiség, melyre az ország olyan formában feltétlenül ráfizet, hogy ennek népünk életszínvonala vallja kárát. Ugyanis alig van mással, mint terményeinkkel megfizetni a szükséges drága külföldi árukat, s e mellett külföldi kölcsöneink kamatjának és egyéb kötelezettségeinknek kiegyenlítésére a folytonosan csökkenő árszínvonal mellett sokkal több árut kell kiszállítani s így úgyszólván szánktól kell elvenni a falatot. Ezekben a nélkülözésekben, de főkép abban, hogy a bajok egyes osztályokra különös súllyal nehezednek, nyilatkozik a válság ! Ilyen helyzetben boldog, boldogtalan, a bal- és jobboldalról napilapokban, folyóiratokban és könyvekben a termelés terén is az úgynevezett „radikális" újítások egész rendszerét, jobban mondva rendszertelenségét ajánlja, ami fenekestől fordítaná fel az ország közgazdasági életét s a termelés körül szovjetszerű állapotokat teremtene. Nincs tehát hiány tervekben, s most tűnik ki, hogy mennyire szükséges, hogy még a legmagasabb polcokat betöltő államférfiak is és kiváltképen ezek, alapos és széleskörű jártassággal rendelkezzenek különösen a gazdasági és műszaki tudományok mezején, s hogy az ezzel ellenkező állítások mily gyermekesek és időszerűtlenek. Ily körülmények között komoly emberektől is szerencseként hallottam emlegetni, hogy e kalandos tervek megvalósításának van egy nehezen elhárítható és megfontolásra késztető akadálya : a tőkehiány. Sajnos, azonban a dolog úgy áll, hogy ez jelenleg még a legsürgősebb orvosszerek alkalmazásának és a legegészségesebb beruházások megvalósításának is akadálya. A tőkehiány mindenirányú felkészültségünk elégtelen voltában, fentebb említett eladósodottságunkban és a külföldi hitelek drágaságában nyilatkozik. Hogy gazdasági felkészültségünk elégtelen, annak részben magunk vagyunk az okai, mert bár a háború óta sok külföldi kölcsönt vettünk fel, s így eladósodottságunkat idéztük elő, nem mind fektettük be gyümölcsözőleg. Hasonlóan jártunk el, mint a kezdetleges népek, kikről Spencer szabályként állapítja meg, hogy náluk a cifrálkodás mindig megelőzte a ruházkodást. Azután például a birtokreform és társadalmi reformok nemesszándékú bűvészinasai áldozatul estek ugyan a felidézett szellemeknek, de művük itt maradt. Kivált a birtokreform sok tőkét emészt, illetőleg keveset teremt, s e téren a sok érdemtelen és szerencsétlen más érdemes