Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - I. Kenessey Béla: Az Alföld állítólagos kiszárítása, elszikesítése és öntözésének kérdése

20 Treitz Péterre hivatkozva hirdetik az igét, szólják le a magyar vízimérnöki kart a sárga földig. * * * Az alföldi problémák kutatói közül sokan az erdősítéstől várnak a vizek tekintetében is csodákat. Azt hiszik, hogy az erdők nem tagadható fokozott vízpárologtató képessége majd megnöveli a csapadékot. Egyik lapban olvastam olyan tudományos előadásról is, amelyik azt a hitet keltette bennem, hogy annak megtartója szerint az erdők párolgása folytán felettük felhők képződnek, amik megvárják, amíg bennük elegendő mennyiségű víz gyűlt össze és azután tartalmukat egyszerűen lehullatják a földre. Ugyanis az előadó az erdősítés révén az alföldi csapadéknak évi 200 mm-rel való emelkedését ígéri. Az ilyen állítás szülőoka legfeljebb az lehet, hogy annak hirdetője megfeledkezett és pedig teljesen megfeledkezett a szelekről, amik a párákat tovasodorják és nem vette figyelembe azokat a feltételeket, amiknek kielégítése nélkül csapadék egyáltalában nem keletkezhetik. De maradjunk az erdősítésnél és a fásításnál. Nehogy azt higyje valaki, hogy azokat feleslegeseknek tartom. Igenis szükségesek a fák, az erdők, a szélfogó pászták. Szükségünk van fára, hogy ne szoruljunk kívülről való behozatalra, hogy az alföldi gazda ne égesse el a marhatrágyát, a magyar tőzeget, ne égesse el szalmáját, hanem értékesítse mind a kettőt a maga gazdaságában. Szükségünk van az erdőkre, fasorokra, szélfogó pásztákra, mert megtörik a szelek erejét, meggátolják télvíz idején a hótakaró széthordását, kitűnő por- és homokfogók, homokkötők. Van a szélárnyéknak még egy előnye : ottan lehet inkább számítni harmatképződésre, mert annak a szél valóságos ellensége. Az sem kicsinyelhető, hogy az erdős talaj igen sok vizet képes a lefolyástól megmenteni, hiszen talaja nagyon víznyelő és vízvisszatartó képességű, a fák gyökérzete pedig valóságos pionírja az altalajba lefelé törekvő víznek, tehát az altalaj táplálásának. Az is kétségtelen, hogyha egyáltalában esik az eső, az erdőre hullott csapadék mennyisége nagyobb, mint a szabad talajra esetté. Ennek oka az, hogy az erdő felett a nagy kipárolgás következtében mindig páragazdagabb a levegő, tehát a leeső eső ezen keresztülmenve, bizonyos mértékig megszaporodik. Azonban nagyon tévedne az, aki ezen a réven való szaporodást nagymérvűnek venné. Az bizony alig tesz ki 1%-ot s csak igen kivételes esetekben emelkedik 4%-ig. Ennek a most említett csapadékszaporításnak van azonban két ellenszámlája is. Az egyik a következő : Tudjuk, hogy a fák gyökereiket mélyre, néha igen mélyre lebócsátják. Ennek következménye azután az, hogy a mélyebb részek vízkészletét is elhasználják. Hiszen nem is tudnák másként azt a nagytömegű vizet elpárologtatni, amit a Valóságban elpárologtatnak, ha erre a célra az alsó rétegek vizét is fel nem használnák Kitűnik ezekből, hogy amennyire növeli az erdő a párolgást, annyira csökkenti az altalajvizet, tehát azt vízben szegényebbé teszi. Az ellenszámla másik részéről később lesz szó. A köteles tárgyilagosságnál fogva azonban meg kell egy körülményről emlékeznem, ami az erdőknek a csapadék tekintetében való hatását tülbecsülőket