Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - I. Kenessey Béla: Az Alföld állítólagos kiszárítása, elszikesítése és öntözésének kérdése

21 bizonyos ismeretek hiányában tévútra vezeti. Ez pedig a meteorológiai szakkönyvekben is többszörösen megírt tény, hogy az erdei tisztásokon elhelyezett csapadékmérő műszerek általában 5—10%-kal, sőt néha nagyobbal is több csapadék lehullásáról adnak számot annál, ami az erdő mellett szabad területen leesik. Bármennyire igaz is ez, az előbb említett csekély különbség leszámításával, mégsem írható az erdők csapadéknövelő hatása javára. Egy kis — talán könnyen érthető — magyarázat azonnal világossá teszi a dolgot. Hogy a kérdést, illetve a magyarázatot jobban megérthessük, egy kis kerülőt kell tennem. Mindenki előtt, aki meteorológiai dolgokkal foglalkozik, ismeretes az a tény, hogy a csapadékmérő edények csapadékfelfogó része köralakú hengeres edény, amit normális felállításnál a talaj felszíne felett 1 m magasságban helyeznek el. Ez az edény annyi csapadékot fog fel, amennyi beleesik. A meteorológiai dolgokkal ismerősök azt is tudják, hogyha az egymás mellett három ilyen mérőkészüléket helyezünk el, és pedig egyet egészen a földszínen, a másikat a normális 1 m magasságban, a harmadikat pedig 2 m magasan, akkor általában a legalacsonyabban elhelyezett fogja fel a legtöbb, a legmagasabban elhelyezett pedig a legkevesebb csapadékot. Ennek a laikus előtt rejtelmesnek látszó jelenségnek pedig igen egyszerű oka van. Tudjuk ugyanis, hogy amikor a még olyan gyenge szél is akadályba ütközik, az akadálynál légörvények képződnek, a levegő mozgása egyenletes helyett turbulenssé lesz. Ennek a turbulenciának pedig az a következménye, hogy minél nagyobb mértékű, annál több esőcseppet ragad magával és terel el a mérőedény szegélyétől. A föld színe felett mozgó szél a könnyen belátható súrlódás következtében viszonylag a legkisebb sebességű lesz magán a föld színén és minél magasabbra megyünk, annál inkább nagyobbodik. Természetesen ez a nagyobbodás nem korlátlan. Ebből egyúttal megérthető a csapadékmérők által szolgáltatott mérési oredmények különbözőségének oka is. Ezek előrebocsátása után térjünk most már vissza az erdőkre. Az nyilvánvaló, hogy az erdei csapadékmérő készülékeket nem a fák alatt állítják fel, mert hiszen akkor a levélzet és ágak által visszatartott csapadék folytán kisebb csapadékmagasságot kapnának. A mérőkészülékeket tehát a viszonyok szerint kisebb-nagyobb erdei tisztásokon állítják fel, és pedig a normális 1 m magasságban. A tisztások pedig mindig bizonyos szélárnyékban vannak, ami annyit jelent, hogy ottan a turbulencia is kisebb fokú és így kisebb számú cseppet sodor a készüléken kivülre. A szélárnyék annál nagyobb, minél kisebb a tisztás, vagy azonos tisztás mellett minél magasabbak az azt körülvevő fák. Viszont a szabadban felállított csapadékmérő készülékeknél nincs meg a szélcsökkentő hatás, nagyobb a szél turbinációja. Ezért természetes, hogy a szabadban felállított csapadékmérőkészülékek mindig kisebb csapadéknagyságról adnak számot, mint az erdei tisztásokon felállítottak. Bár az előadottak talán terjengősség színevetével valók, mégis azt hiszem, hogy az adott magyarázattal nem végeztem felesleges dolgot. Hogy ezek után a csapadékkérdésnek jobban a mélyébe hatolhassunk, fog-