Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

22 tására vezetett. Néhány évvel a háború kitörése előtt már nagy hangulatváltozás volt észlelhető a víziutak javára. A kereskedelemügyi minisztérium végre megszüntette a vasút harcát a hajózás ellen, sőt intenzív tevékenységet és propagandát kezdett inaugurálni a DunaTisza-csatorna, valamint a budapesti kereskedelmi és ipari kikötő megvalósítása érdekében (amely két munkakör akkor a kereskedelemügyi minisztérium hatáskörébe tartozott). A földmívelésügyi minisztérium pedig kieszközölte, hogy az 1908. évi XLIX. t.-c.-ben a törvényhozás 192 millió aranykoronát bocsásson víziberuházások céljaira a kormány rendelkezésére. Ennek a nagy összegnek jelentékeny része természetes folyóink hajózási viszonyainak javítására volt szánva. Ahol elegendő víz állt rendelkezésre, a hajózási mélységet szabályozási munkálatokkal tervezték javítani, illetőleg elérni. Ahol pedig kevés volt a vízmennyiség, a hajózási mélységet ú. n. folyócsatornázással, duzzasztással (vasszerkezetű mozgógátak és hajózsiUpek segélyével) akarták biztosítani. Ez a törvény a következő folyócsatornázásokat irányozta elő : a Sió 10 vízlépcsővel 124 km hosszban, a Sajó 17 ,, Bánrévéig 115 ,, ,, a Kőrös 3 ,, Gyuláig 140 ,, ,, a Bodrog 5 ,, Imregig 65 „ ,, a Szamos 5 „ Szatmárig 85 ,, ,, a Vág Tornócig ,, 68 „ ,, a Temes Botosig 87 „ ,, a Kulpa Károlyvárosig 135 ,, ,, Összesen 819 km hosszban. Ezenkívül az 1904. évi XIV. t.-e. alapján már folyamatban volt a Bega folyó csatornázása 115 km hosszban és a soroksári Dunaágnak duzzasztással való hajózhatóvá tétele 56 km, összesen tehát 171 km. Eszerint a természetes folyók javításán felül már közel 1000 km folyócsatornázás volt törvényileg biztosítva, illetőleg részben már folyamatban. Az 1908. évi XLIX. t.-c.-ben foglalt folyócsatornázások közül elsősorban a Sajó folyó hajózhatóvá tételét vették tervbe. Ennek terveit a földmívelésügyi minisztérium már teljesen kidolgoztatta, sőt röviddel a háború kitörése előtt a munkálatok vállalatba adására már a versenytárgyalás is megtörtént. A háború természetesen mindennek véget vetett. Mielőtt a háború előtti helyzet jellemzését befejeznők, egy nagyon sajnálatos, súlyos következményekkel járt körülményre kell reámutatnunk. A dunai és a tiszavölgyi víziutaink úgyszólván izolálva voltak egymástól a Titel—Újvidéken át való 800 km-es kerülő miatt. Életbevágóan fontos és sürgős lett volna ezt a két hálózatot a budapest—szolnoki vagy budapest—csongrádi irány táján a Duna—Tisza-csatorna útján összekötni, amelynek 50—80 millió aranykoronás költsége sem a folyamatba tett óriási, mintegy 1000 millió aranykoronás vasúti beruházásokhoz, sem a törvénybe iktatott víziberuházásokhoz képest nem lett volna aránylag nagy. Ismeretes, hogy nem is pénzkérdés akadályozta meg a csatorna megvalósulását, hanem az a körülmény, hogy az összetartozó víziügyek egy része a földmívelésügyi, más része (mesterséges csatornák