Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - I. Kenessey Béla: Az Alföld állítólagos kiszárítása, elszikesítése és öntözésének kérdése

AZ ALFÖLD ÁLLÍTÓLAGOS KISZÁRÍTÁSA, ELSZIKESÍTÉSE ÉS ÖNTÖZÉSÉNEK KÉRDÉSE. írta : KENESSEY BÉLA.

1 Az utóbbi időben mind viharosabban szállanak a vádak, amelyek szerint az alföldi ármentesítéssel és belvízrendezéssel, a hellyel-közzel való lecsapolásokkal kiszárították az Alföld talaját, levezették a földárját, az Alföldet Szaharává tették, megszüntették az áldásdús esőket okozó nagyfokú párolgást, megváltoztatták a korábbi jó klímát s mindezekhez járul még a hatalmas elszikesítés is. Ezekkel a mindinkább harsonázott vádakkal kívánok itten is szembeszállani, kimutatni kívánom azok tarthatatlan voltát, hogy azok nem mások, mint teljesen laikus ráfogások. Ezek előrebocsátása után pár szóval foglalkoznom kell a múlttal. A magyar Alföld tekintélyes részét nem is olyan régen mocsarak fedték. Vizeink ugyanis még a mult század elején nem voltak békóba verve. Szabadon, egyéni természetüknek megfelelően kalandozhattak. Egyik helyen mosták, másutt töltötték partjaikat. Ágakra szakadtak, majd ismét ágakat töltöttek be. És ha jött a nagy vizek ideje, az áradat szétterülését semmisem, vagy alig akadályozta egy-két gyenge és alacsony töltés, általában szabadon öntötte el a hatalmas árterületeket és csak a vizek megszállása után, akkor is csak részben húzódott vissza a folyó anyamedrébe. Mindig hatalmas tavak, kisebb-nagyobb, néha óriási posvány ok maradtak vissza. Hogy ez az ősi állapot mit jelentett, azt talán legjobban igazolja az az adat, amely szerint az alföldi síkság kétharmada mocsár és vízjárta hely volt s csak egyharmada volt száraz. Ehhez hozzátehetjük még azt is, hogy népünk nyelve szerint a Duna szinte állandóan kintlakott. Emberi települések csak a magasabb fekvésű, legalább részben ármentes helyeken keletkezhettek, de ha a vizek megindultak, azok hetekre, hónapokra el voltak egymástól zárva és legfeljebb vízi úton tarthattak egymással érintkezést. Szegedi hagyomány szerint a szegedi vásárosok hajókon mentek a temesvári vásárra. A mindent ellepő vizeknek volt ezenkívül még más súlyos következménye is. Az általában nedves lakások és mocsarak folytán mindenféle nyavalyák, járványok tizedelték állandóan a lakosságot, szedték menthetetlen áldozataikat. A mezőgazdálkodás helyzete is az állapotnak megfelelő volt. A mindig, vagy az év nagyobb részében víz alatt álló területeket gazdaságilag hasznosítani nem 1 A Magyar Mérnök és Építész-Egylet vízépítési szakosztályának 1930 december 16-án, továbbá 1931 május 2-án Szegeden, 10-én Szolnokon, 14-én Kecskeméten és 16-án Debrecenben tartott előadás nyomán. 1*