Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - VII. Havalda Endre: A Balatonnak a Sió-zsilipen át való vízeresztése

201 koztatva már történtek ebben az időben is víztömegmérések, amiknek alapján szerkesztett víztömeggrafikon a Siónak akkori másodpercenkénti vízemésztését már megadta. E régi vízmércének a fazsilip alatt mintegy l-l km-nyire való feállítását. akkor valószínűleg az indokolta, hogy a zsilipkezelőtől — a leolvasások lehetősége érdekében nagyon távol ne essék. A Siónak ez az első medermélyítése azonban elégtelennek bizonyult, mert a meder talajának minősége okozta deformálódás miatt legfeljebb 6—10 m

3/sec. vizet lehetett csak kártétel nélkül levezetni. Ezután következett az 1897. évben megindult újabb medermélyítés és bővítés, mely már a Siónak 24 m

3/sec. vízemésztését kívánta biztosítani. Ezt a munkát a székesfehérvári m. kir. kultúrmérnöki hivatal ellenőrzése és vezetése mellett a Sióberki társulat Siófoktól kezdődőleg 40 km hosszúságban végezte el és 1901. évben fejezte be. A Siómeder azonban újból deformálódott és a megadott vízvezetőképesség ismét megcsökkent. Ennek az utóbbi kimélyítésnek megfelelőleg természetesen a már említett legrégibbi vízmérce nullpontját a kikotrott. meder fenékszintjéig leszállították és az ekként megváltozott vízmércére vonatkoztatták már az újabb víztömegmérések alapján 1905. évben elkészült újabb víztömeggrafikont. Miután a Siónak ez az újabb kimélyítése és kiszélesítése sem bizonyult elegendőnek, ezért kormányrendelettel a másodpercenkénti 50 m

3 vízeresztésre való kibővítést határozták el. Ez a munka 1913-ban a kilitii vasúti hídtól kezdődőleg lefelé meg is indult s a juti hídtól kezdve lefelé közel megtartották azt a fenékmélységet, amelyet e társulat megelőzően előállított, azonban e feneket a nagyobb vízlevezető képesség érdekében kiszélesítették. Ezt a munkálatot 1922. év végéig akként folytatták, hogy a kilitii vasúti hídtól felfelé a siófoki zsilipig a még érintetlen régi meder továbbra is érintetlen maradt. Ez alatt az időszak alatt az a bizonyos és fent leírt legrégibb vízmérce érintetlenül maradt ugyan, illetve a vízmérce szakaszán a medret nem mélyítették ugyan, azonban a kilitii vasúti hídtól lefelé foganatosított mederbővítés a vízmércének vízállásaira lényeges süllyesztő befolyással volt. Ennek következtében az új helyzetnek megfelelő víztömeggrafikon megszerkesztése érdekében ismét víztömegmérések váltak szükségessé. E gyakori mederváltozások miatt a régi vízmérce nullpontja és szelvénye is gyakran változván, helyesebb lett volna ebben az időben a zsilipen átfolyó vízmennyiségeknek megállapítását a változó alsó medertől függetlenül a zsilip alsó és felső vízszínére vonatkoztatva az ismert vízműtani számításokkal elvégezni. Azonban e két vízszín különbözetét, azaz a mindenkori víznyomás nagyságát sem a régi fazsilipnél, sem pedig az 1891-ben ehhez közel épült, s ma is meglévő betonzsilipnél nem lehetett az alsó víz folytonos hullámzásai miatt elegendő pontossággal leolvasni. így tehát ekkor — a víznyomás és az átfolyási tényező pontos értékeinek hiányában — a víztömegszámítás megfelelő eredményt nem adhatott. Mielőtt tárgyamban tovább mennék, már most reá kell mutatnom arra, hogy a Siózsilipen lefolyó víztömegnek valamely módon való kielégítő pontosságú meghatározása miért volt fontos a múltban és miért oly fontos kérdés a jelenben is. Azért, mert ezekből az adatokból a Balatonnak a Sió vízeresztés okozta apadására lehet következtetni. Ugyanis a másodpercenkénti vízeresztésből egyszerű számítással megállapítható a zsilipen az egy nap alatt átfolyó vízmennyiség, valamint a különböző vízeresztések havi átlagának megfelelő egy hónap alatti tósüllyedés.