Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - VI. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. t.-c. 40. §-a alapján elrendelhető mederméretek

184 Tegyük ugyanis fel, hogy a vízfolyásnak azok a szakaszai, amik a 185,430' és 800 km

2 csapadékterületnek felelnek meg, olyanok, amikre a természetes fejlettség rámondható. Ha tehát a Q vonalnak ezeket a pontjait fixpontokid elfogadjuk és érzék szerint megrajzoljuk az általános jellemzésnek megfelelő Q vonalat s annak alapján a q vonalat, némi kis próbálgatással igen könnyen megszerkeszthetjük azt a Q és q görbét, amik egymásnak való megfelelés mellett az általános jellemzést is kielégítik s egyben annak a képét adják meg, hogy mik volnának az egész hosszában természetesen fejlett vízfolyás egyes pontjain a jellemző adatok. A két görbe tehát anélkül adja meg a szükséges támasztékokat, hogy akár a számításba vehető csapadék nagyságával, akár pedig a lefolyás tényezőjével törődnünk kellene,, mert hiszen a 3. képlet tanúsága szerint ezek befolyását már tartalmazzák. Az ábrából levonható következtetések tanúsága szerint a 165 km

2 csapadékterület feletti szakasz túlfejlődöttnek tekintendő és így ottan csak akkor lesz a jókarbahelyezéssel munkára szükség, ha azok célja a további túlfejlődés megakadályozása. A 165 és 660 km

2 csapadék területeken belül a 430 km

2 csapadékterületű szakasz kivételével a vízvezető képesség növelése szükséges. A 660 km

2 csapadékterületen túl pedig nem látszik ok a beavatkozásra, mert ottan a meder, ha nem is nagy mértékben, de szintén túlfejlettnek tekintendő. Ismételten kell hangsúlyozni, hogy az ábra korántsem valamelyik tényleges vízfolyásnak megfelelő, hanem csakis olyan példa, amiben a lehetőségek a valóságban való előfordulásra tekintet nélkül össze vannak gyűjtve. Mielőtt most már továbbhaladnánk, talán nem hiábavaló, ha az egyes egységes természetű vízfolyásszakaszok által kiöntés nélkül vezetett vízmennyiségek számítására néhai Pech József integráló módszerét ajánlom. Ennek lényege a következő : Ha ismerjük valamely egyöntetű jellegű szakasz egyes keresztszelvényeiben keletkező v sebességet és az ott lefolyó Q vízmennyiséget, a hozzájuk legközelebb eső keresztszelvény l távolságának ismerete mellett egyszerű osztással kiszámíthatjuk azt a t időt, ami alatt a Q vízmennyiség a legközelebbi szelvényig leér. t=i v Az egyes szelvényközökre kiszámított Q.t szorzat megadja azt a vízmennyiséget, ami a szelvényközben telt medernél éppen benne van. Az így kiszámított Q.t szorzatokat az egész vizsgált szakaszra összeadva és elosztva az egyes részidők összegével, nyilvánvalóan azt az átlagos vízmennyiséget kapjuk meg, ami a vizsgált szakaszon kiöntés nélkül folyhat le. Tehát : Q atlag = ——— A most vázolt számítás célszerűen a következő fejeket tartalmazó rovatos táblázatban foglalható össze : 1. Szelvényszám. 2. A felsőbb szelvény l távola a legközelebbi alsó szelvénytől. 3. A szelvény nedves területe. 4. A nedves kerület. 5. A vízműtani sugár. 6. A szelvények közti relatív esés. 7. Az egyes szelvényekre vonatkozó sebességi tényező : c. 8. A szelvények középsebessége. 9. Ugyanazok vízmennyisége. 10. A felülről számított második szelvénytől kezdve minden legközelebbi alsóbb szelvényig a lehaladási idő másodpercekben. 11. A Q.t szorzat.