Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - V. Papp Ferenc: Vízalatti sziklarobbantások a soroksári Duna-ágban

160 gyakorlati szempontból a fúrólyuk átmérője hasonló üzemi viszonyok mellett minden lyuknál egyformán ugyanaz, a T = g .v

3 képlettel meghatározhatjuk egy bizonyos falhossznak megfelelő összes robbanóanyag mennyiségét, s abból arra a hosszra eső aknalyukat számát, illetve azoknak egymástól való távolságát. 5. ábra. Számítási módok. Ez az eljárás, amelynél tehát a hatás a szabad fal felé érvényesül s ezért igen kedvező eredményt biztosít, a kőbányaüzemeknél használatos. Ez az eljárás volt alkalmazásban — mint már említve volt — az aldunai, valamint a pólai vízalatti sziklarobbantásoknál is. A másik eljárási mód a felületből való kirobbantás esetére vonatkozik. Ezt tünteti fel az 5. ábra 2. aj és 2. b) esete. Itt az aknalyukak közelében nincsen függőleges szabad fal, hanem a szabad felület maga a szikla felső lapja. A töltés felfelé, e szabad lap felé működik. A kilökött aknatölcsért gyakorlatilag kúp alakúnak vehetjük, amelynek alkotói a szikla felső szabad lapjának síkjával körülbelül 45 fokú szöget zárnak be.