Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - V. Papp Ferenc: Vízalatti sziklarobbantások a soroksári Duna-ágban

161 Lebrun szerint ilyen robbantásnál a töltés T = g . V

я, ahol ,,g'' a töltési együttható, ,,v" itt is az előfokot jelenti méterben kifejezve s ez = 2/

3 H, ,,r" a kúp alapkörének félátmérője, „a" is = % H. На ezt а két robbantási eljárást összehasonlítjuk -— de mindkét esetben •csak egy-egy akna elsütése mellett — úgy azt állapíthatjuk meg, hogy ugyanabban a kőzetben és mindkét eljárásnál ugyanabból a robbanóanyagból egyenlő mennyiséget alkalmazva, a szabad fal felé való robbantásnál a fellazított kőzetanyag mennyisége sokkal több, mint a felületből szintén egv aknával való kirobbantásnál. Ez az arány azonban megváltozik, hogyha mindkét esetnél több akna hatását hasonlítjuk össze és a felületből való kirobbantásnál az aknalyukakat sakktáblaszerűen helyezzük el. Ezt az eljárási módot tünteti fel a 2. b) eset. Ebben az esetben ugyanis az aknalyukak egymástól való távolságának, valamint a töltések mennyiségének kellő megválasztásánál az egyszerre elsütött aknák kölcsönös, egymást segítő hatása következtében egy töltésre vonatkoztatva sokkal nagyobb robbantó hatást érünk el, mint az előbb tárgyalt 2. a) esetben, ami abban is megnyilvánul, hogy a kúptölcsérek alkotóinak a szikla felső szabad felületével bezárt szöge a szomszédos akna felé lényegesen kisebbedik és egészen 20° alá is leszáll. Ennél az eljárásnál azonban két-két szomszédos aknatölcsér metszési felületeiből az aknák feneke felett kőzethátak maradnak vissza. Erre való tekintettel, ha egy bizonyos, előre megállapított vastagságú sziklaréteget akarunk felrobbantani, úgy az aknalyukakat e sík alá kell fúrni, és pedig tapasztalat szerint legalább az eltávolítandó sziklavastagság félméretének megfelelő további mélységéig. Az aknalyukak egymástól való távolságát pedig kisebbre kell felvenni, mint az egyes akna esetén kiadódó tölcsér átmérője, vagyis szükséges, hogy e < 2r. legyen. Ezt az eljárást alkalmazták a Rajnán és ezt alkalmaztuk a dunaági robbantásoknál is. Ez az eljárás — vagyis kapcsolt aknák alkalmazása — a robbantás megkezdésénél a tiszta felületből való robbantási eljárásnak felel meg. a robbantás további fázisaiban azonban már mindig rendelkezésre áll bizonyos mértékben a szabad fal, amely felé — bár egyszerre több sorban elhelyezett aknából — történik a további robbantás. Kapcsolt töltések alkalmazásának eljárása tehát tulajdonképen bizonyos határig a szabad fal felé való robbantás és a felületből való kirobbantás kombinációjának felel meg. Ez az eljárás hatásra nézve ugyan még mindig alatta marad az egysor aknából szabad fal felé való robbantás hatásának, a Dunaág nagyrészt kisvastagságú sziklapadjainak fellazításánál mégis ez látszott alkalmasnak. De nemcsak látszott, hanem annak is bizonyult, mert egységesebb, kevesebb átállással, kevesebb munkamegszakítással és így kevesebb időveszteséggel járó fúrási és robbantási üzemet biztosított, amelynél miután erősebb töltéseket alkalmaztunk — ami az időnyereség révén a gazdaságosság határán belül könnyen megtehető volt —, Vízügyi Közlemények. 1 1