Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - V. Papp Ferenc: Vízalatti sziklarobbantások a soroksári Duna-ágban

159 Ez az összefüggés elméletileg még abban a teljesen elméleti esetben sincsen teljesen tisztázva, ha feltételezzük, hogy valamely hatásában teljesen ismert, egész tömegében egyenletesen egynemű robbanószert tömör és egész állagában homogén kőzetben előállított aknalyuk alján egy pontban koncentrálva meggyújtunk és ígv robbantunk. A gyakorlatban ez az eset természetesen a maga elméleti formájában nem fordul elő. A gyakorlatban az említett tényezők mindegyike változik. Nincsen abszolút egynemű robbanóanyag, nincsen teljesen homogén kőzet, a robbanóanyag sem helyezhető el a kőzet belsejében matematikai pontban. A gyakorlati élet céljaira ezért csak közelítő megadások és csak ilyen természetű formulák állanak rendelkezésre. Jelen ismertetés nem terjed ki ezeknek a formuláknak részletesebb taglalására, sem azok keletkezésének ismertetésére, hiszen ezek a dolgok a vonatkozó szakirodalomban könnyen megtalálhatók. Itt most csak a kész eredményekre utalunk és arra, hogy mennyiben módosultak azok a dunaági robbantások gyakorlati kivitelénél. Kiindulásul szolgál az az általános tétel, hogy a kőzetben elhelyezett és felrobbantott robbanóanyag mechanikai munkát végez, amely a töltés fészke körül tömörítésben, illetve zúzásban nyilvánul meg, távolabb a kőzet eltolásában, repesztésében, még távolabb pedig csak a részecskék rezgésében, a robbantás centrumából, mint középpontból kiindulva sugarasan, minden irányban úgy jelentkezik, hogy a koncentráltan elhelyezett robbanóanyag hatásának határa gömbfelület. Ennek a gömbnek a térfogata a robbanóanyag hatásának egyenértékét adja. Tehát ha ismerjük az egységnyi, például 1 m sugarú kőzetgömb fellazításához szükséges robbanóanyag mennyiségét, akkor abból kiszámíthatjuk egy másik gömb térfogatának megfelelő robbanóanyag mennyiségét is, mert ez a töltés. T = к . г

3, ahol ,,T" a robbanóanyag mennyiségét jelenti kg-ban, ,.r" a felrobbantandó kőzetből elgondolt gömb sugara méterben, pedig az egységnyi ilyen gömbnek megfelelő robbanóanyag mennyiségét jelenti kg-ban, amit az illető robbanóanyag kapacitásának is nevezhetünk. Ez a képlet bizonyos tapasztalati adatokon alapuló kiegészítések mellett a gyakorlatban is használható. A gyakorlatban kőzetrobbantásnál főleg kétféle eljárási móddal találkozunk. Az egyik a szabad fal felé való robbantás, amelynek sémáját az 5. ábra 1. számú esete tünteti fel. Ennél az eljárásnál arra törekszünk, hogy a felrobbantandó kőzetben minél előbb függőleges falat állítsunk elő. amelynek megtörténte után veszi kezdetét a rendszeres robbantás. Ez abból áll, hogy a szabaddá lett fallal párhuzamosan elkészített aknalyukakban történik a robbanóanyag elhelyezése és elsütése. Itt a robbanóanyag mennyiségét az előfok (v) nagyságától, a szabad fal magasságától, illetve a fúrólyukak mélységétől s a kőzet ellenállóképességétől függően határozzuk meg. A gyakorlatban az előfokot az aknalyukak kétharmad hosszával veszik egyezőnek, a töltés magasságát pedig az aknalyukak félhosszával, s minthogy