Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - V. Papp Ferenc: Vízalatti sziklarobbantások a soroksári Duna-ágban

155 A fellazított kőzet eltávolítását a mederből úszó markoló és vedreskotrók végezték. A robbantási munka az Aldunán nagyobb tempóban és kedvezőbb eredménnyel folyt, mint a Rajnán. Ez az eredmény nemcsak a mindenképen hatalmasabb munkaberendezés nagyobb teljesítőképességének következtében állott elő, hanem annak is volt köszönhető, hogy a dunai nagyszabású felszerelés a célnak jobban is megfelelt. Az aldunai robbantási munkák vezetőségének véleménye szerint a rajnainál kedvezőbb eredményt ennél a bizonyos versengéstől nem mentes azonos természetű munkánál az említett okokon kívül elsősorban a jobb robbantási eljárás, és pedig legfőképen az aknalyukak kedvezőbb elhelyezése biztosította. A két nagy munkahelyen az aknalyukak elhelyezése tekintetében az eljárás különbözősége abban állott, hogy míg a Rajnán felületi robbantásokat végeztek, vagyis egyszerre a búvárharang alsó, nyitott alapterületének megfelelő sziklafelületen állították elő több sorban, saktáblaszerű elhelyezéssel a fúrólyukakat és egyszerre robbantották fel az azokban elhelyezett töltéseket, addig a Dunán egyszerre csak egy sor aknát robbantottak fel, amelynek vonala a még ép szikla élvonalával párhuzamosan haladt, vagyis a kőbányákban szokásos eljárásnak megfelelően szabad fal felé dolgoztak. E kétféle eljárás különbségére az alábbiakban még utalás fog történni. c) Pólóban. Néhány évvel a háború előtt e sorok írójának alkalma volt Pólában, a volt monarchia hadikikötőjében —- mint a haditengerészet kikötőépítő mérnökének — egy körülbelül 8000 m

3-t kitevő vízalatti sziklarobbantási munkát végrehajtani. Erről a kisebb terjedelmű munkáról a fentebb említett hatalmas munkálatokkal egy sorban azért kell megemlékezni, mert a pólai viszonyok a vízalatti sziklarobbantás kivitele tekintetében annyira hasonlók voltak a soroksári Dunaág viszonyaihoz, hogy az ott szerzett tapasztalatokat kellő kritikával eredményesen lehetett átültetni a dunaági munkához. Hiszen ellentétben a rajnai és az aldunai hatalmas robbantásokkal, ahol mind a két helyen a víz sebes folyása igen nagy mértékben megnehezítette a munka kivitelét, Pólában a védett öböl nyugodt vizében folyt a munka, éppen úgy, mint a mindkét végén elzárt, tószerűen csendesvizű soroksári Dunaágban. Az eltávolítandó sziklahát nagysága Pólában 50 X 70 m, azaz 3500 m

2, a szikla átlagos vastagsága a tervezett fenék felett körülbelül 2-3 m, a legnagyobb vastagsága pedig 5 m volt. A munkakivitelnél a fúrólyukak előállítása pneumatikus fúrókalapácsokkal történt, amelyek kezelését búvárok végezték a víz alatt. A sűrített levegőt a robbantási helytől mintegy 800 m távolban levő kőbánya kompresszortelepe szolgáltatta az öböl fenekén elhelyezett ,,

Mannesmann" húzott csövekből előállított vezetéken keresztül. A robbantás anyaga robbanózselatin volt. A felrobbantott anyag eltávolítása itt is egy úszó markoló és úszó vedres kotróval történt.