Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)
1. füzet - V. Papp Ferenc: Vízalatti sziklarobbantások a soroksári Duna-ágban
De így volt ez a soroksári Dunaágban is annak a mult század 70-es éveiben történt első elzárása előtti időkben. Az azokban az időkben itt is működő erózió hatásaként reáakadtunk a gubacsi híd pilléreinek építése alkalmával azokra a kisebb-nagyobb görgetegekre, amelyek jórészt az onnan nem messze fekvő szarmatamészkőpadokból származhattak. így lett valószínűleg szabaddá helyenkint a gubacsi híd feletti legfelső sziklapad alsó mediterrán emelethez tartozó konglomeratos homokköve az eredetileg felette fekvő felső mediterrán mészkő és homokkő rétegeinek, valamint az itt legfelső fekvésű szarmata-emelet cerithiumos mészkövének a Duna vize által való elhordása következtében. Valóban a Dunaág medrében fellépő szarmata-mészkőpadokat ennek a Dunaágnak az elzárása előtt itt is szabadon folyó Duna a csepelszigeti part felé annyira erodálta, amint ez az új Dunaág e szakaszának a 3. sz. ábrában közölt átlagos keresztszelvényéből jól látható, hogy annak felszíne a jobbpart felé a Dunaág most tervezett fenékszintje alá került. A cerithiumos mészkőrétegek maguk a geológiai harmadkorban ezen a geográfiai helyen elterült, de már kisebb sótartalmú, brakkos vizű szarmata tengerben való lerakodásokból keletkeztek, amint erre a kőzetben fellelhető kövületekből — a kőzet faunájából — következtetni lehet. A gubacsi híd építésével összefüggésben nyert adatokból a szarmata-emelet mészkövét általában mint közepes keménységű, többnyire likacsos, porozus mészkőképződményt véltük megállapíthatni, amelynek rétegei közé ismételten kalciumkarbonáttal cementált homoklencsék vannak beágyazva. Amint azonban a robbantások által fellazított és a fenékről kiemelt kőzet megvizsgálásából kitűnt, a mészkő itt nem mindenütt egyforma keménységű és azonfelül nagyon változó rétegezésű is. Ez a körülmény — amint az alábbiakból ki fog tűnni — a robbantási munka kivitele szempontjából természetesen igen kedvezőtlennek bizonyult, amennyiben egyes helyeken megnehezítette a robbanóanyag mennyiségének előre való meghatározását. 3. Régebbi vízalatti sziklarobbantások. A soroksári Dunaágban talált sziklapadok eltávolításának nem mindennapi kérdésénél elsősorban természetesen tanulmányozni kellett a munkakivitel helyes módjának megállapítása céljából az eddig másutt végzett ilynemű, s az eljárási mód tekintetében jellemző munkálatokat is. Ezek közül főként a következőkben felsorolt munkákkal foglalkozunk bővebben : a) Vízalatti sziklarobbantások a Rajnán. Nagytömegű vízalatti sziklarobbantások munkája tulajdonképen a Rajna Ringen és St.-Goar közötti szakaszának szabályozásánál vette kezdetét és itt fejlődött aztán ki az első primitív eljárásból változatos fejlődési fokokon át a modern technika e téren is kialakult nagyszabású és eredményes megoldásáig.
