Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - IV. Dr. Némethy Béla: Vízjogi előzmények a magyar corpus jurisban

141 ságok keretéig ezen vidékeken is biztosíttassák a vízhasználatok lehetőleg teljesebbmérvű kihasználási lehetősége. II. Lipót királyunk 1790. évi dekrétumának 64. cikkelye rendeli, hogy : ,,Azon előterjesztett panaszra nézve, mely szerint a varasdi hadparancsnokságban, továbbá a báni és károlyvárosi és más védvidékeken, az 1618. évi 59. cikkely s más országos törvények ellenére a nemesektől, valamint a szab. kir. városok polgáraitól a rév- és hídvám fizetése követeltetik ; G Szent Felsége biztosítani méltóztatott az ország karait és rendeit, hogy a katonai rendtől megkapván a szükséges felvilágosításokat, a törvénynek megfelelő intézkedést teend." Ugyanazon dekrétum 67. cikkelyében pedig a közpolitikai és bírósági ügyeknek s más tárgyaknak, melyek az országgyűlésen nem voltak bevégezhetek, rendszeres kidolgozására bizottságok rendeltetnek és megbízottak neveztetnek ki. Ezen bizottságok közül az egyiknek, mely kereskedelmi harmincadi és közgazdasági bizottságnak neveztetik, feladatkörébe ntaltatik többek között a közkereskedelem előmozdításának és sokféle akadályai elhárításának terve, hová az utak, a csatornák és a folyók szabályozása tartoznak. Ezzel befejezvén a Corpus Jurisban fellelhető, a Habsburg királyaink korából származó azoknak a vízjogi vonatkozású cikkelyeknek ösmertetését, amelyek a XVIII. század végéig terjedő időkből valók. Mielőtt a külön erdélyi törvényhozásból keresnők ki az ezen időbeli ilyen jogforrásokat, szinte magától kínálkozik, hogy átmenetképen Hármaskönyvünket vegyük ebből a szempontból vizsgálat alá. Hiszen a történelmi fejlődés is az volt, hogy a Hármaskönyv szokásjogunk integráns részévé lett, mielőtt az országnak a török hódoltság folytán bekövetkezett három részre szakadása jogilag is végleges lett. S így a Hármaskönyv az erdélyi külön jogéletnek is a többi Magyarországéval közös kútforrásává lőn. így mindjárt a Hármaskönyv előbeszéde 10. címének 7. §-ában találunk vonatkozást egyfajta, tudniillik az általunk átkeléseinek nevezett vízhasználatra, olvasván hogy : ,,. . . Sőt néha egyetlenegy cselekvésből is eredhet szokás, ha ennek folytonosan ható oka és a szokás keletkezésére megkívánt időtartama megvan, mint például ha valakinek az országúton hídja van, vagy más eféle." A tartozékok fogalmát magyarázva és példázva a Hármaskönyv I. rész, 24. cím 8. §-ában ott találjuk jelentőségükhöz mérten a vízhasználatokat is részletesen felsorolva, Az idézett hely szerint ugyanis : „Tartozékok neve alatt pedig közönségesen mindazt értjük és foglaljuk egybe, mi valamely városhoz, mezővároshoz vagy faluhoz tartozik ; minők a mívelt és míveletlen szántóföldek, mezők, rétek, kaszálók, legelők, gyepek, erdők, cserjék, berkek, hegyek, völgyek, szőlőkertek, szőlőhegyek, vizek, folyók, halastavak, halászatok, vízfolyások, malmok és malomhelyek és általában a város, mezőváros vagy falu minden haszonvétele és jövedelme." Az I. rész 59. cím 30. §-a pedig a vízhasználatok jelentős voltának bizonyságául azon kevés esetek között, melyekben lemenőkkel, illetőleg az osztályos atyafiakkal szemben is hatályos volt a kölcsönpénz szerzése végett szükségessé vált zálogbaadás, azt az esetet kifejezetten megemlíti, midőn az így szerzett pénzen „szükséges halastavakat, malmokat, házakat és udvarokat állít be, avagy