Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - IV. Dr. Némethy Béla: Vízjogi előzmények a magyar corpus jurisban

142 ha az eladott birtok vagy birtokrész árán egy más, talán ennél jobb birtokrészt vásárol, vagy ha birtokot cserél." Ennek az elzálogosításnak azonban a vízhasználatok tekintetében nem lehetett a közbecsű értékén felül történnie, mert a Hármaskönyv 1. rész 60. címének 8. §-a szerint : ,,. . . némely birtokjogokat mondott közbecsűjök értékén felül, akár megelőzte légyen a törvényes megkínálás, akár nem, a fiúknak vagy leányoknak, avagy az atyafiaknak, vagy pedig a királyi jognak sérelmével senki el nem zálogosíthat. A becsű és ennek sora pedig nemcsak a nemesi házakat, udvarokat és a mezővárosokban, falukban és birtokokban levő népes és elhagyott vagy puszta jobbágytelkeket ; hanem a földeket, erdőket, réteket, halastavakat és malmokat is (úgy, amint a leány negyed fizetésénél) egyáltalában magában foglalja stb." A jobbágytelek alkotórészei között is proeminens helyet foglalnak el a vízhasználatok ; ezért olvassuk a Hármaskönyv I. rész 85. cím 2. §-ában, hogy : ,, . . . és ama jobbágyok használatára elégséges földet, erdőt, cserjét, hegyet, szőlőhegyet, vizet, rétet és kaszálót is odacsatolni stb." Vízjogi törvényünk 8. §-ában szabályozza a sodorvány (avulsio) esetét. A Hármaskönyv I. rész 87. címe ezzel a kérdéssel részletes kazuisztika kapcsán foglalkozik, ezzel is hangsúlyozva a vízhasználatok jelentőségét. Az idézett cím szövege a következőkép hangzik : „Mit kell tartanunk azokról a földekről, melyeket a folyam árja szakasztott el? Továbbá, mivel igen sok városnak, falunak, és birtoknak, valamint sok mezővárosnak és pusztának határait és határvonalait folyamok és folyóvizek különítik el, veszik körül és zárják be, az ilyen folyamoknak kiáradása és ereje pedig igen gyakran nagy darab földet, rétet és erdőt elszakít és egy másik, szomszédos város, mezőváros vagy birtok területéhez sodor, és ezt azokkal megnöveli, mert a folyam futása és rohanása a maga rendes folyásából, medréből és útjából igen gyakran más, új mederbe szokott elhajolni és térni ; azért némelyek azt gondolták és vélték, hogy az ilyen földeknek, réteknek és erdőknek, melyek tudniillik a víz folyásának és útjának vagy medrének változásánál fogva, a másik, szomszédos város és mezőváros vagy birtok területéhez estek és szakadtak, azontúl ehhez a városhoz vagy mezővároshoz, avagy birtokhoz kell tartozniok és ezt kellilletniök, azt vitatván és állítván, hogy határaikat a folyóvíz folyása és útja és medre szabja meg, amit nem kell tartanunk. 1. §. Mert ilyen módon igen sok csalás következhetnék be és a vizeket vagy folyókat rejtekcsatornákon és néha igen csekély árkokon át, vagy gátak állításával és töltések által mindenki olyan helyre vagy mederbe vezethetné le, amilyenbe inkább akarja és ezáltal másnak földeit, erdeit vagy rétjeit igen könnyen bitorolhatná. 2. §. így tehát ellenkező véleményben kell lennünk, hogy mivel a folyóvíznek, vagyis a folyamnak, különösen pedig a hajókázhatónak jövedelme nagy becsértékű, azért bármerre is térjen el és folyjon le a víz vagy folyó, az a város, vagy mezőváros, avagy birtok, amelynek területéről az a másiknak földjére vagy területére hajlik el, vagy tér át, ezáltal a maga jövedelmeitől, úgymint : malmaitól, gázlóitól, vámjaitól, halászatától és egyéb haszonvételeitől el nem esik, hanem amint élőbbén, amikor a folyó a maga igazi, szokott és régi útján folyt, úgy azután