Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - IV. Dr. Némethy Béla: Vízjogi előzmények a magyar corpus jurisban

133 javítják és jókarban nem tartják), idézzék meg elsőízben száz, másodízben kétszáz forintban, harmadízben pedig majorjuk elvesztésében marasztalják el, de az előbb említett módon való visszaváltásnak épségben maradása mellett." A párhuzam teljessége kedvéért legyen szabad e helyütt reámutatnunk arra. hogy a karbantartási kötelesség ellen vétők ellen kihágás címén a vízjogi törvény 185. §-a is megállapít büntetéseket. Az ármentesítés ügye sem kerülte el régi törvényhozásunk figyelmét. Miksa királyunknak 1569-ből való harmadik dekrétumának 21. cikkelye szerint ugyanis : ,,. . . mivel a Dunának gyakori és igen nagy kiáradásai köztudomásúak, amelyek ebben és a mult évben is az egész Csallóköz szigetnek akkora kárt okoztak ; jövőre az ilyen károknak elhárítására szükséges, hogy a régi gátakat és töltéseket, amelyek a víz kiöntését föltartóztatnák, de elromlottak, ismét kijavítsák és némely helyeken megújítsák. 1. §. Megállapították, hogy Pozsony és Komárom vármegyének a megnevezett szigeten lakó jobbágyai az említett tizenkét napi munkából hat napi munkát a jelzett töltések kijavítására fordítsanak." Ezen rendelkezések olvasása közben önkéntelenül is vízjogi törvényünknek az árvédelmi előírásokat tartalmazó V. fejezetében foglalt vízrendőri intézkedésekre kell gondolnunk. Vízjogi törvényünk külön paragrafust, a 27-iket szentelé annak kijelentésére, hogy vízhasználat csak a hajózás, tutajozás és a faúsztatás sérelme nélkül gyakorolható. Ha pedig valamely vízimű ebből a szempontból sérelmes volna, az ilyenek átalakítását is lehet a vízjogi törvény 50. §-a alapján követelni. Ennek a jogi rendezésnek már akkori életbenlétét tanúsítja Rudolf királyunknak 1596-ból való hetedik dekrétumának 52. cikkelye, mely szerint : „Minthogy pedig a Garam folyón igen sok malom van, amelyek az Esztergom városba jutást akadályozzák vagy legalább is megnehezítik és a vízijárművek járását veszedelmesekké teszik (minthogy az Esztergom megerősítésénél, a tapasztalás szerint, eddig nagy akadályul szolgált), megállapították tehát, hogy az összes főpap és báró urak és a többi bárminő rendű és rangú emberek az ilyen malmokat minden tartozékaikkal együtt úgy alkalmazzák, hogy a mész, tölgy és másféle fa, élelmiszerek és minden egyéb szükséges dolgok szállítására használt vízijárművek és tutajok fel és le Esztergomba veszedelem nélkül vontathatók legyenek. 1. §. Máskülönben az ilyen malmokat és gátakat az alispánok, vagy ezek vonakodása, avagy erőtlensége esetén a főkapitány azonnal és tettleg széthányassák." Ebben a rendelkezésben találjuk első kifejezett nyomát a vízjogi törvényünk 66. §-ában később részletesen szabályozott vontatóuti szolgalomnak. Törvényeink szerint az ármentesítést a kormány gyakorolta főfelügyelet mellett az érdekeltségek önkormányzatán alapuló vizitársulatok látják el. Ennek a rendszernek régi gyökerei vannak nálunk. Kifejezett első nyoma II. Mátyás királyunknak 1613-ból való harmadik dekrétuma 27. cikkelyében fellelhető, mely szerint : ,,A Tisza kiöntéseivel szemben a töltések emelésére azok a vármegyék, amelyekben ez a folyó kiáradni szokott, a saját javaik megmaradása érdekében egymás között határozzanak. 1. §. Éppen úgy az ország többi vármegyéiben is a folyók kiöntései ellenében töltéseket készítsenek."