Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

1. füzet - IV. Kenessey Béla: Lefolyási tényezők és retenciók. Hidrológiai tanulmány

G9 ^g %, s a Mércénél ij'Jj%. Az ingadozás a Szernyénél kerekértékben ± 31%, tehát nagyobb, mint a Gladnánál. * Az előadottak csak öt vízvidék beható vizsgálatának eredményeit tartalmazzák ugyan s nem túlhosszú időre vonatkoznak, mégis azt hiszem, kimondhatom, hogy valamely vízvidékről csak akkor kaphatunk igazán tiszta képet, ha nemcsak a nagy kilengéseket adó lefolyási tényezőket, hanem egyben a retenciókat is megvizsgáljuk, mint azt külföldön több helyen már meg is teszik. Bármennyire tanulságosak is továbbá a közölt adatok s bármennyire is alkalmasak bizonyos következtetések levonására, lezárt eredményekül nem tekinthetők. Ezért kívánatos volna, hogy egyes tipikus vízvidékek az ismertetettekhez hasonlóan, de mindenesetre elegendő hosszú időn át tanulmányoztassanak. * Minden tanulmány csak akkor lévén valóban hasznos, ha abból a gyakorlat részére is vonhatók következtetések, az alábbiakban két példát mutatok be és pedig egyet a lefolyási tényezők, egyet pedig a retenciók felhasználására. AJ Első példám egy duna—tiszaközi vidék — amit bővebben körülírni nem óhajtok — belvizeinek levezetésére vonatkozik, annak feltevése mellett, hogy a készítendő belvízcsatorna esése J = O'OOOö leend, s hogy a csatorna vízgyűjtőjének nagysága 50 lem

2. A szóban levő terület évi átlagos lefolyási tényezője egy korábbi tanulmányom szerint 0'36, csapadékadatai pedig, 25 év csapadékaiból számítva, milliméterekben a következők : Hónap I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. Átlag. . . 28-1 24-2 34-3 55-6 85-5 56-3 56-4 46-0 41-4 4M 40-5 42-2 Maximum 71-4 82-6 79-0 123-0 16 ÏG 121-4 159-0 124-8 121-7 158-2 128-9 10S-9 Ezekből az adatokból láthatólag a vidék, a csekély havi átlagok mellett is, bizonyos tekintetben kedvező helyzetben van, mert úgy a havi átlagoknál, mint a maximumoknál a gazdák által annyira becsült májusi esők adják a legnagyobb értéket. A májusi csapadékátlagokat az ottani szűkös csapadékviszonyok között meglehetősen támogatják az áprilisi, júniusi és júliusi esők is. Különösen feltűnő a januári és februári csapadékok csekély volta, amikhez még a márciusiak is meglehetősen csatlakoznak. A novemberi és decemberi csapadékátlagok már nagyobbak, habár azok is igen távol esnek a májusiaktól. Ezekből az adatokból nagy valószínűséggel lehet arra következtetni, hogy a szóban levő vidéken az áldásos hótakaró nem mindig kielégítő, sőt, ha a minimális csapadékokat is vizsgáljuk — amiknek felsorolásától eltekintek —, a hó határozottan csekély. Ennek természetesen meg van a maga gazdasági és hidrológiai jelentősége, mert a hótakaró hiánya, vagy elégtelensége folytán az őszi vetések nem kapják meg a téli védőköpenyt és így a fagyok is mélyebbre hatolva, a talaj tavaszi felengedése is lassúbb. Jellemzője még ennek a vidéknek, hogy annak egyik helyén az évi minimum 346 mm, az évi helyi maximum pedig 921 mm, amihez legközelebb eső helyi maximum már csak 825 mm.