Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)
1. füzet - II. Dr. Luncz Géza: Vadpatakszabályozási eljárások a francia Alpesekben
34 ban a mult század legvégén a megelőző évtizedekénél már mégis valamivel kisebbarányú a lélekszám csökkenése. 1893-ban ugyanis az ország 1462 vadpataknak minősített vízfolyása közül 654 vadpatakon a szabályozási munkálatok legnagvobbrészben elkészültek, vagy folyamatban voltak, 168 ilyen vízfolyás pedig a szabályozás folytán máiteljesen elveszítette vadpatak jellegét, utóbbiak között 31 olyan patak is, amelyet 50 évvel ezelőtt még a „soha meg nem fékezhetők" csoportjába sorozott az annak elbírálására hivatott szakbizottság. A nehéz és kitartó munka is csak hosszú idő alatt hozza meg a kivánt mértékben az eredményt. Ma még csak részleges eredmények mutathatók :'el az Alpesekben, pedig a francia nemzet minden lehetőt megtesz a vidék karbaho^atalának, lakói megmentésének érdekében. Az 1903. évig az országban a vadpatakok közvetlen pusztításának kitett területekből 182 ezer hektár már az állam tulajdonába jutott, ezek megszerzésére s szabályozási, erdősítési munkálataikra 1903-ig összesen 76 millió aranyfrankot adtak ki. HuíFel legutolsó becslése szerint a legnagyobb erőfeszítéssel előteremthető költségek mellett (évenkinti 3300 ezer aranyfrankot számítva) is csak az 1945. évben — vagyis a szabályozások megkezdésétől számított nyolcvan év múlva — fejeződnek majd be a legsürgősebb munkálatok, vagyis azoknak a területeknek a karbahozatala, amelyeket az állam az 1882. évi törvény alapján a szabályozandó, illetőleg beerdősítendő „perimétre"-ekbe besorozott. Ne felejtsük el azonban, hogy az 1882. évi törvény bírálói nagyon helyesen rámutatnak a törvénynek arra a legfőbb hibájára, hogy a „perimétre"-ekbe csak a sürgősen jókarba hozandó területeket sorozza be s így csak akkor kíván a bajon segíteni, amikor az már bekövetkezett. Nem gondoskodik azonban kellő mértékben arról, hogy újabb bajok, újabb embrióvadpatakok keletkezhetésének idejében elejét vegyék. A Franciaországban végzett vadpatakszabályozási munkálatok nagyszerűsége és szép sikerei mellett bizonyít az a körülmény is, hogy úgyszólván mindazok az államok, amelyeknek területén a vadpatakok romboló működése jelentkezett, a szabályozási munkálatokat közvetlenül, vagy közvetve, franciaországi minta szerint kezdték meg. A legtöbb európai államban bekövetkezett a hegyvidéki erdők pusztítását követő baj, s a vadpatakok elárasztásának közvetlenül kitett területek kiterjedésének nagyságában Franciaország után a régi Ausztria következik. Az 1882. évi árvízkatasztrófa Tirolban és Karinthiában olyan nagy területeket árasztott el vízzel és hordalékkal, s ezáltal olyan mérhetetlen károkat okozott, amilyenhez hasonlót ott azelőtt soha sem észleltek. A kár értékét annakidején 25 millió forintra becsülték. 1883-ban gróf Falkenhayn Gyula akkori osztrák földmívelésügyi miniszter, maga ment ki Franciaországba, 1884-ben pedig több osztrák állami erdőmérnököt küldött ki a BassesAlpes départementha f az ottani vadpatákszabályozási eljárások tanulmányozására. Az 1884. évi június 30-ibi, vagyis a vadpatakok szabályozásáról gondoskodó első osztrák törvény, mindjárt elrendeli, hogy az állami költségvetésbe 1885-től kezdve, tíz éven keresztül, évi 500.000 forint összeget kell a hegyvidékek jókarbahozatalának munkálataira felvenni. (Ez az összeg később évi 4 millió koronára emelkedett.) A törvény a vadpatakok vízgyűjtő-medencéit, a sürgősen feljavítandó területeket, francia mintára, a „ perimètre"-eknek megfelelő n Arbeitsfeld"-ekre osztja. Intézkedik az ,. Arbeitsfeld !'-ek kisajátíthatásáról, a ki nem sajátított „ Arbeitsfeld"-ek tulajdonosait pedig a szabályozásközérdekű előbbvitelét szolgáló, súlyos szolgáltatásokra kötelezi. A földmívelésügyi miniszter a szabályozási munkálatok végrehajtását egy külön erre a célra szervezett államerdészeti műszaki osztályra (forsttechnische Abteilung für Wildbachverbauung) bizza.
