Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)
1. füzet - II. Dr. Luncz Géza: Vadpatakszabályozási eljárások a francia Alpesekben
35 A munkálatokat teljesen francia minta szerint kezdik meg. A vadpatakoknak még a Demontzeytől származó osztályozását is átveszik. A szabályozási tervek elkészítésénél a legnagyobb körültekintéssel járnak el, s a francia Alpesekben tanultakat a maguk viszonyaihoz alkalmazzák. A bécsi földmívelésügyi miniszter 1907. évi beszámolója szerint az 1883-tól 1906-ig terjedő évek alatt, a 14 osztrák tartományban, az „Arbeitsfeld"-ekbe sorozott területeken mintegy 31 ezer drb., a mederre keresztben elhelyezett, fa- és 31 ezer drb. kőműépítményt (magas-, középmagas-, alacsony-, fenékgátat) létesítettek, s összesen 3.600 hektárnyi területen végeztek sikeres erdősítési és 560 hektáron gyepesítési munkálatokat. Felhasználtak 36,756.031 korona összeget, melyet 50°/o-ban az állam, 30%-ban az illető tartomány és 20%-ban az érdekeltség viselt. A végzett munkálatok feltétlen elismerést érdemelnek. Schweie-Ъап az 1871. és 1877. évi törvények intézkednek először a vadpatakok medencéinek jókarbantartásáról. Az erdősítési munkálatok költségeinek 70%-át az állam viseli, 5—20° о -át a kantonok, s csak az ezen felül maradó terheli a birtokosokat. Az 1902. évi véderdőtörvény már a kantonokra ruházza át a véderdővé-nyilváníthatás és szükségszerinti kisajátíthatás jogát. Az erdészet munkáját ez a törvény nagyon megkönnyítette, s a szabadságára és egyéni függetlenségére nagyon sokat adó schweiz-i nép a legnagyobb készséggel és megértéssel hozza meg a legnagyobb áldozatokat is, tűri a tulajdonjog legerősebb korlátozásait is akkor, mikor tudja, hogy azokat mindannyiuknak, hazájuknak közös érdeke követeli. Olaszországban az állam, a tartományok és a községek együttesen viselik a vadpatakszabályozásokkal s kopárerdősítésekkel felmerülő költségeket. Poroszországban az 1875. évi július 7-iki törvény indítja meg a munkálatokat. A Magyarországon végzett munkálatok szép eredményeit jól ismerjük. Az 1879. évi XXXI. t. cikk 165 §-a és az 1894. évi XII. t. cikk 13—14 §§. alapján kijelölt kopár területek beerdősítésénél, Karszt-fásítási kirendeltségünk munkálatainál, valamint a kultúrmérnöki hivatalok által a legszebb sikerrel megkezdett s az államerdészet által О о ugyanígy folytatott vadpatakszabályozási eljárásainknál mi is követtük a közvetlenül, vagy közvetve átvett francia mintákat, de csak annyiban, amennyiben azok nálunk megfelelőknek, alkalmazhatóknak bizonyultak. A végzett munkák eredményéről, aki azokat ismerte, csak a legnagyobb elismeréssel nyilatkozhatott. Azok az új államok, amelyek a ránk gyászosan végződött világháború után ezeréves országunk testén a mi Kárpátjaink bércein osztozkodtak, a vadpatakszabályozási munkálatokat mind franciaországi minta szerint végzik, vagy akarják végezni. írásos beszámolóik legalább is ezt állítják. A szerb-horvát-szlovén királyság erdő- és bányaügyi minisztériuma, abból az alkalomból, hogy a „ Silva Mediterrane a 1 1 nevű nemzetközi erdészeti liga az 1929. évi összejövetelét jugoszláv területen tartotta, Ugrenovic Sándornak, a liga alelnökének szerkesztésében „Le Karst Jugoslave" címmel szépkiállítású könyvet adott ki. Beszámol benne a hegyvidékeken végzett munkálatokról, s rámutat azokra a feladatokra, amelyek a hegyidékeken az államra várnak. A Karst vadpatakainak szabályozásáról szóló fejezetben elmondja, hogy a jugoszláv állam illetékes köreinek nem kerülte el figyelmét, hogy egész községek, a vadpatakok hordaléklelvevő-övezetében, olyan helyeken épültek, ahol azokat a pusztulás veszélye fenyegeti. „A veszély elhárítása kérdésének megoldásához — folytatja szószerint — az volt a legtermészetesebb út, hogy hasznosítsuk azokat a gazdag tapasztalatokat, amilyeket a franciaországi vadpatakszabályoeási és kopár-újraerdősítési munkálatokból lehet szerezni. . ." „. . .Először tanulmányoznunk kellett a helyszínen a franciaországi vadpatakszabályozási és kopár-újret3*
