Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

1. füzet - II. Dr. Luncz Géza: Vadpatakszabályozási eljárások a francia Alpesekben

21 Ej Magas és középmagas gátak. A partoknak a mederfenékhez közeleső részén a víz corodáló hatásának kiküszöbölése céljából a veszélyeztetett helyeken régente párhuzamos müveket építettek. Minthogy azouban ezek csak azt eredményezték, hogy a corozió helyébe a mederfenék még gyorsabb kimosása s lassacskán az épített párhuzamos mii alávájása következett be, alkalmasaknak nem bizonyultak s ma már az erősesésü felső szakaszon egyes kivételektől eltekintve nem alkalmazzák. Általánosak azonban a mederre keresztben elhelyezett hordalékfelfogó gátak különböző típusai. A patakok felső szakaszain a nagymennyiségű hordalék felfogására talán legáltalánosabban 4—5 m. magas, szárazon rakott terméskő-gátakat alkalmaznak, legtöbbnyire 4. kép. 15 m magas terméskő-völgyzárógát a Bragoussejnevíi vadpatakon. (Hautes-Alpes départementban.) 2 méteres koronaszélességgel. Minthogy a gátkorona a középen rendszerint teknőalakű kiképzésű — ami a lezúduló víz legnagyobb tömegének a közép felé terelését vonja maga után —, azért a gátalatti mederfenéket is megfelelően kőfalazással burkolják, abból a célból, hogy az a mederfenék kivájása és a gát alámosása ellen megfelelő védelmet biztosítson. A francia Alpok vadpatakainak egyik legveszedelmesebbike a Durance-ba ömlő Ubaye egyik alig 8 km. hosszú mellékpataka, a Riou-Bourdoux, vagy — amint a patakot a nép hívja — „le Monstre" (a „szörnyeteg). B

8

8 Alpes départementben, Barcelonette város közelében, 40 — 50°-os lejtéssel rohanva hurcolja magával a környező oxfordi fekete földből kiszaggatott törmeléket. A 3. képen látható mészhabarcsba rakott, de már majdnem vízszintes falú koronával s kétoldali széles szárnyfalakkal felépített völgyzáró terméskőgát nem az egyetlen a Riou-Bourdouxon. Bár néha 8—10, sőt 12 m. magasak ezek a gátak, hatástávolságuk azért, az erős lejtés folytán, nem nagy. Ezért