Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

2. füzet - III. Bőhm Woldemár: A hidrológiai kutatás, különös tekintettel a hidrografiai adatszolgáltatás mai állására

100 anyagból szerkesztett átlagok) megállapítása is lehetséges. Ezekkel hasonlítjuk össze az időszakos adatokat. A normális értékektől való eltéréseket anomáliáknak nevezzük s ezek kifejezhetők úgy abszolút mértékben (pl. az évi csapadék 50 mm-rel volt kevesebb a rendesnél), mint a normális értékek százalékában. Valamely állomás csapadékainak legegyszerűbb ábrázolási módja a napi csapadékmagasságok felrakása. Ha ez a vízállásgörbékkel együtt történik, — mint régebben vízálláskönyveinkben, — akkor közvetlenül szemlélhető az esőzések és a lefolyás összefüggése. Annak megítélésére, hogy az év száraz vagy nedves volt-e, a havi, évszakos vagy évi csapadékmagasságokat rakjuk fel a normális értékekkel közös grafikonba, amivel az összehasonlítás mindjárt adva van. Ha pedig a csapadék menete érdekel, legcélszerűbb a. csapadékokat az évi összeg százalékában felrajzolni. Ábrázolják a csapadékok menetét a 11. ábra szerint integrálvonalakkal is. Ilyenkora megfigyelt év adatait igen száraz, esőben bő és a normális év összegező vonalaival együtt rakhatjuk fel, vagyis ugyanazon ábrában tudjuk feltüntetni a normális és szélsőséges adatokat is. Az ordinátamagasságok különbsége és a vonalak emelkedésének mértéke kiválóan alkalmas összehasonlításokra. Nagyobb területek, vízmedencék csapadékát izochyeta-térképekkel ábrázoljuk, melyeken az egyforma csapadékú helyek szintvonalakkal vannak összekötve. Szerkesztenek térképeket a normális értékekkel való összehasonlításra is, ahol a hosszú idejű átlagtól egyforma százalékkal eltérő heylek vannak izanomália-vcmalakkal összekötve. Míg klimatológiai szempontból évi, vagy évtizedes csapadéktérképek készülnek, a hidrográfusnak inkább az esős ciklusok, hónapok, legfeljebb évszakok esőtérképeire van szüksége. Egyes vízfolyások vízgyűjtőjére szerkesztett esőtérképek alapján számítjuk a leeső csapadék átlagos magasságát. Az ugyanezen időben lefolyt vízmennyiség szintén kifejezhető az egész vízmedencére egyenletesen elosztott vízréteg magasságával. A két érték különbsége a veszteségek (párolgás -f- elszivárgás) nagyságát adja. A lefolyásban többé-kevésbbé benne van az elszivárgó víz is, mely forrásvagy talajvíz alakjában kerül a folyóba, különösen ha nagyobb vízmedencéről van szó. A veszteség tehát kb. a párolgás nagyságával azonos. Havi adatokkal dolgozva, grafikonba foglalhatjuk úgy a csapadéknak, mint a lefolyásnak megfelelő vízoszlopmagasságokat és így a természetben végbemenő vízgazdálkodásnak képét kapjuk. A téli hónapokban a víz tározódik, míg nyáron a felhalmozódott készletből fedezi a természet az esőhiányt. A menetgörbék alakulása különböző vízvidékek összehasonlítására nagyon alkalmas, mert itt a lefolyásra hatást gyakorló tényezők szerepe együttesen jut kifejezésre. A csapadék és lefolyás viszonya százalékos arányban is kifejezhető, így a lefolyási tényezőkhöz jutunk. Az egyes hónapok és az év lefolyási tényezőjének viszonya célszerűen felhasználható a vízjárás jellemzésére és a lefolyási képletek egyszerűsítésére is. A lefolyási tényezőben hosszabb időn át jelentkező állandó előjelű eltérés a vízvidéken beállott változásokra mutat. Erdőirtások, vízmosások pusztításai a lefolyási tényezőt növelik, vízmosáskötő és fásítási munkálatok jótékony hatása a lefolyási tényező csökkenésében jut kifejezésre. Említettem, hogy az árvízjelzés sem nélkülözheti a csapadékészlelést. Itt