Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)
2. füzet - III. Bőhm Woldemár: A hidrológiai kutatás, különös tekintettel a hidrografiai adatszolgáltatás mai állására
101 különösen fontos a vízgvüjtőmedencékben hó alakjában tárolt vízmennyiség ismerete, mely tavasszal árvizet okozhat. A leeső havat megolvasztva, annak víztartalmát fejezzük ki milliméter magasságban. De fontos ezen kívül a meglévő hótakaró vastagságának és főként víztartalmának kimutatása is, hiszen a hó víztartalma tömörségétől függ és így a hóréteg magassága magában nem mérvadó. Hegyvidékeinken tökéletesen megszervezett hóészlelő hálózatunk volt. Az Anderkó— Bogdánfy-iele műszer a hó súlyát mérve, közvetlenül felrajzolta a leeső hó vízegyenértékét, míg a külföldi műszerek téli időben nem dolgozhatnak. A hegyvidékekről hetenként kiadott hójelentések a koratavaszi árvizek magasságára engednek következtetni. Éppúgy, mint a vízállások jegyzése, a pluviometria is sokat nyert a rajzolóműszerek bevezetésével. Míg az egyszerű ombrometer csak nehézkes, közbenső lemérésekkel ad képet az esők hevességéről, az ombrográf diagrammja a leesett csapadéknak összegezővonalát adja, s ennek emelkedése a zápor intenzitásának mértéke. Tapasztalat szerint a csapadékok intenzitása (mm/óra, vagy 1/sec/ha) az eső időtartamával fordított arányban áll. Valamely vízlevezető árok (vagy városi csatorna) méretezésénél ismernünk kell azt a legnagyobb vízmennyiséget, mely a vízgyűjtőről egyszerre lefolyásra kerülhet. 3 0 Kérdés azonban, hogy a rövididejű heves zápor hirtelen árhulláma, vagy a hosszú, csendes eső bő vize okoz-e nagyobb megterhelést a csatornában. Ha a vízgyűjtő legtávolabbi pontjáról a méretezendő keresztszelvényig t idő alatt jut el egy vízcsepp, akkor csak t időtartamú vagy ennél hosszabb esőnél történik meg. hogy a vízgyűjtőterület minden egyes pontjáról lefolyó vízelemek találkoznak a méretezendő szelvényben. Mivel ennél több víz még hosszú esőzés alkalmával sem kerülhet lefolyásra (hóolvadástói eltekintünk), minden vízmedencére megadja a legveszélyesebb terhelést az az eső, mely éppen annyi ideig tart, mint amennyi a víz levonulási ideje a vízgyűjtő legtávolabbi pontjáról. Ezt az időt meghatározhatjuk, ha ismerjük a vízgyűjtő hosszát (l) és a lefolyás sebességét (v), mert akkor a mértékadó esőidőtartam : t = ± I II III IV V. VI. VII VIII IX. X XI. X» 11. ábra. Az elmondottak gyakorlati értékesítése úgy történik, hogy a legkülönbözőbb esőket időtartam és intenzitás szerint koordináta-rendszerbe rakva fel, megrajzoljuk a pontok burkoló görbéjét, melyről bármilyen t időhöz tartozó legnagyobb előforduló esőintenzitás leolvasható. A fenti képletben szereplő v értékét közelítő 3 0 Rohringer : Hidraulikai számítások. 85. old.
