Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)
2. füzet - III. Bőhm Woldemár: A hidrológiai kutatás, különös tekintettel a hidrografiai adatszolgáltatás mai állására
97 közt mérhető legnagyobb függőleges távolságot, amelyet az ordináta-tengely léptékében mérünk le. A szomszédos érintők közti szakaszon az integrálgörbe emelkedése állandóan kisebb, illetve nagyobb, mint q, ezért hiány vagy felesleg mutatkozik. Egyfolytában pedig akkora tárolásra lesz szükség, amekkora a legnagyobb, egyszerre jelentkező hiány, illetőleg az egyfolytában érkező, a későbbi hiányok fedezésére raktározandó felesleg. Nem befolyásolja megállapításainkat az sem, ha az integrálvonal egy-egy szakaszon a vízkivétel vonala alá kerül, ha egyébként az érkező vizek összegező vonalának végső ordinátája nem kisebb, mint az összes kiveendő vízmennyiség. Ez ugyan abszolút hiányt jelent, de csak arra az időre, amíg az érkező vizek vonala ismét a ç-vonal fölébe kerül. A hiányon a tárolásnak megfelelő időben való elkezdésével tudunk segíteni. * * * A népsűrűség és a kultúra növekedésével úgy az ivóvízellátás, mint az ipartelepek vízszükségletének fedezése a talajvíz fokozott kihasználására kényszerített. A mezőgazdaság vízigényei is megnőttek a belterjesebb gazdálkodással. A hidrológiai kutatás figyelnie tehát fokozott mértékben fordult a talaj vízgazdálkodása felé. A szivárgás, talajhőmérséklet és a talajfelszín párolgásának megfigyelését a hidraulika a talajvízszin mozgásainak vizsgálatával egészítette ki. Ezen a téren fontos szerep jutott a vízépítési kutató-laboratóriumoknak. A hidrográfiára a talajvizek kataszterének összeállításán és a talajvízszin ingadozásainak regisztrálásán (freatimetria) kívül a vízjárást befolyásoló körülmények vizsgálata tartozik. A talajvízkataszter a fúrási szelvények alapján a vízvezető rétegek vastagságát és kiterjedését (mennyiség) és vízellátásra való alkalmasságát (mélység, fertőzési lehetőség) tartalmazza, de gyűjti a talajvízmegfigyelő-kutakkal kapcsolatban a domborzati viszonyokra, növényzetre és földtani felépítésre vonatkozó adatokat is, melyek a vízállási anyagnak tudományos feldolgozását teszik lehetővé. Az adatok mikénti összeállítása a következő sémából vehető ki : 1. A kút nyilvántartási száma, földrajzi és közigazgatási helyzete. 2. A kút neme (ásott, fúrt, artézikút stb.), építésének ideje, méretei, kivitele. 3. A talajszint tengerszin feletti magassága a kútnál ; a kút mélysége. 4. 100 m-en belüli körzetben lévő nyilt vizek (árkok, folyók, tavak stb.) szélessége, mélysége, vízjárásának rövid jellemzése. 5. Geológiai szelvény. 6. Ki szokott-e száradni a kút ? 7. A talajvíz kémiai vizsgálatának eredményei. (Keménység, Cl, Fe 20 3, Mn 20 3, szerves részek.) 8. Van-e a kúthoz felszíni hozzáfolyás, van-e mesterséges vízlevezetés ? 9. A talajvízállást mérő berendezés leírása és azon pont abs. magassága, melyre a mért vízállások vonatkoznak. Vízállás az észlelés megindításakor. 10. A kút használata. (Háztartási szükséglet egy vagy több családra; itatás, öntözés.) 11. A kút környezetének tengerszin feletti magassága, domborzata és növényzete (rét, legelő, szántó, kert, erdő, fanemek szerint). 12. Az észlelő személyére és az észlelési időre (1—3 naponként) vonatkozó adatok. 3
