Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)
2. füzet - II. Gubányi Károly: Híres külföldi műöntözések közgazdasági eredményei
35 területén mindenütt száraz és meleg időjárás uralkodik, amit csak az időszakos esők periódusai szakítanak meg. Az eső Ausztráliában rendesen három különböző légköri alakulatnak eredménye. Ezek az anticiklonok, az antarktikus- és monszundepressziók. Az anticiklonnak nevezett légáramlat a déli félgömb területén rendesen a 15 és 40 szélességi fokok között jelentkezik. Óriási elliptikus légtömegek forgó mozgása ez, amik nyugatról keletfelé való gördülésük közben nagy, nedves légtömegeket zúdítanak le Ausztrália kiszáradt térségeire. Rendesen március és szeptember hónapok között hozzák meg az esőt. Évről-évre szabályszerűen megjönnek és legbőségesebb csapadékkal június hó folyamán látják el Ausztrália közép és déli tájait. Ezzel szemben, a kontinens északi, tropikus részén, a monszundepresszió hozza meg az esőt és itt a novembertől márciusig terjedő időszakot hívják esős évszaknak. Normális lefolyású években decemberben és januárban van itt a legtöbb csapadék, amikor napokig tartó, kiadós esők áztatják fel a belső tájak kiégett mezőségeit. Az antarktikus, ,,V" alakú depresszió Ausztrália déli szegélye felől szállít be hideg, nedves légtömegeket a kontinens belsejébe. A belső sík vidékeket nagyritkán meglátogató, de ott mindössze csak néhány óráig tartó csoda : a hó is ennek a délsarki eredetű légáramlatnak az eredménye. Az anticiklonok több-kevésbbé szabályszerű járásával ellentétben, a monszunesők jellemző tulajdonsága az, hogy megjelenésük ideje mindig bizonytalan és kiszámíthatatlan. Időszakonként megesik, hogy egy-egy évben teljesen el is maradnak. Gyakran előfordul az is. hogy helyenként óriási lecsapódást hoz a monszun, míg közben terjedelmes vidékek teljesen szárazon maradnak. így aztán érthető, hogy Ausztrália északi és középső tájain, ahol a gazdálkodás sikere ezeknek az esőknek járásához van kötve, nagyon bizonytalan a földművelés és az állattenyésztés sorsa. Ez a bizonytalanság Ausztrália többi tájain is megvan és mindenütt sok bajt okoz ott. ahol az évi csapadék elégtelenségét vagy kedvezőtlen elosztódását a műöntözésekkel meg nem korrigálták. * * * Az ausztráliai települések évkönyveiben az van feljegyezve, hogy az 1788. év elején Phillip kapitány 7 lovat, 6 tehenet, egy bikát, 20 juhot, 12 sertést és néhány kecskét szállított be Angliából Ausztráliába, mert ezek a haszonállatfajták addig ott még nem tenyésztek. Ebből a szerény kezdetből fejlődött ki aztán Ausztrália mai nagyszerű állatállománya. A legutóbbi hivatalos kimutatások szerint, ma 14 millió db. szarvasmarha és ló és 104 millió juh legel a földrész téres mezőin és az évi gyapjúprodukció meghaladja a 60 millió fontsterling értékét. Ausztráliában szorosabb értelemben vett tél nincsen. Az állatállomány egész év folyamán a szabadban tartózkodik. Az év egy szakaszát leszámítva, bőséges és tápdiis legelőn élnek a nyájak. Érthető tehát, hogy Ausztrália kiterjedt mezőségein hamarosan meghonosodtak és milliókra szaporodtak az európai eredetű állatok. A középausztráliai puszták állattenyésztő gazdái a régibb időkben, a száraz évszak közeledtével, amikor a jelentkező forró szelek már perzselni kezdték a legelőket, minden állatukat elterelték a tengerpart felé eső, emelkedettebb, ned3*
