Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

2. füzet - II. Gubányi Károly: Híres külföldi műöntözések közgazdasági eredményei

27 A nagy orosz földnek ezek a déli tájai már a háború előtti időkben is híresek voltak kitűnő gyümölcs, szőlő- és borküiönlegességeikről. Moszkvában az előkelő éttermekben, vagy a jómódú családok ebédlő asztalán egész évben, de főleg egész télen mindig ott volt a sokféle délvidéki csemege. A friss gyümölcs mellett füge, mazsola, mandula, dió, befőtt, aszalt és cukrozott gyümölcs, meg az ízek és szörpök változatos sora, mind olyan inyencfalatok voltak, amik a déli tájak gazdagságát és bőségét hirdették. Ezekkel még együtt jártak a különféle nehéz, édes és ürmös borok. Az idegennek rendesen nagyon föltűnt, hogy a Portwein, Xeres és Madeira bortípusokat ott valami hasonló, de mégis egészen sajátszerű, különleges ízű és zamatú italok képviselték. Ezeken az ismert és ajánlatos neveken már eredeti kaukázusi és turkesztáni bortermékek voltak forgalomban. A középázsiai orosz vasutak kiépültével Turkesztán bőséges szőlő- és gyümölcstermésének egy része már eljutott az európai orosz fogyasztókhoz, Moszkva és Szentpétervár édesszájú ínyenceinek mindig terített asztalára. Orosz-Turkesztánban már a legrégibb időkben is sok kitűnő eredeti szőlőfajt termesztettek, amihez az ott elhelyezkedett híres orosz bortermelők és kereskedők — az Ivanov, Pervuskin és Filátor cégek — még a legkiválóbb európai borszőlőfajtákat is megtelepítették. Az így termelt borok, bár fajtajellegüket megtartották, a talaj és a klíma sajátszerűsége folytán ízben és zamatban új árnyalatokkal is gazdagodtak. A régi szőlőtermelő gazdák itt mind mohamedánok voltak, akik a bort nem fogyasztják és a készítésével sem foglalkoznak. A turkesztáni eredeti szőlőfajok nagyrészt a malaga- és mazsolafélékhez tartoznak és rendszerint csak szárított állapotban kerülnek termelési helyükön fogyasztásra. A forró nyárutót jellemző száraz légkör igen kedvez ezeknek a szőlőfajtáknak nagy tömegben való megóvására, aszalására. A megtöppedt és megszikkadt mazsolafajták egész télen át jól eltarthatok és ez a nép megszokott rendes tápláléka. A szőlőn kívül minden európai gyümölcsfaj kivétel nélkül megterem Turkesztánban, de ami a kivitel szempontjából elsősorban jöhet szóba, az az oázisok kiváló alma- és körtetermése. Főleg a téli almának sok kiváló faja az, ami — ha általánosan ismertté válik — bizonnyal meg fogja hódítani Észak-Európa gyümölcskedvelő közönségét. Egy turkesztáni körtefajtát Dil-afuz, azaz léleküdítő névvel tisztel meg a török, ami azt fejezi ki, hogy a körte íze nemcsak az ínyt, de egyben a lelket is gyönyörrel tölti el. Perzsia a barack hazája, szomszédos Turkesztánnal. Azért emitt válogatni lehet a legpompásabb nyári- és őszibarack fajtákban. Ami pedig teljesen otthonos Turkesztánban, az a sokféle, kitűnő sárgadinnye. Ez az ízében és zamatjában utolérhetetlen finom gyümölcs hónapokon át csaknem egyedüli tápláléka az oázisok egyszerű földművelő népének. Turkesztánban a diófa a határhegyvidék lejtőin vadon terem. Hatalmas cliófaerdők vannak. Nemcsak gyümölcse, de fája is nagy értéket képvisel. A dió, a papírmandula, az aszaltszilva és a füge olyan gyümölcstermények, amelyek bármikor bármily nagy távolságra is veszély nélkül elszállíthatok és ott hivatva vannak a fejlődő gyümölcskereskedelem állandóságát biztosítani. Ezek után csoda-e, ha a magyar termelők bizonyos fokú aggodalommal