Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

2. füzet - II. Gubányi Károly: Híres külföldi műöntözések közgazdasági eredményei

28 olvassák az északeurópai gyümölcspiaci jelentéseket, amelyek szerint a turkesztáni gyömülcs igen kedvező fogadtatásra talált Németország és Skandinávia piacain és hogy ott a bemutatott áru kiválósága és olcsósága továbbra is biztosítani fogja az elért sikereket. Nvugat-Turkesztán ma politikailag a Szovjetköztársaságok Uniójához tartozik és hét külön tanácsköztársaság igazgatása alá esik. Földjének alakulatára nézve óriási, lefolyás nélküli mély medence, amelyet délről és kelet felől Közép-Ázsia magas hegyláncolatai szegélyeznek. Ebből a hegyvidékből indulnak el a nagy medence folyóvizei és északfelé irányuló úttal igyekeznek elérni Ázsia legbelsejét. Az Amu-Dárja és a Szir-Dárja hatalmas víztömegei az Aral-tóban állapodnak meg, a kisebb hegvifolyók pedig, mint a Murgáv és a Tedzsen a Kara-kum puszta sivatag homokjában szikkadnak el anélkül, hogy valaha elérnék a tengert. Ami jó termőföld van ezen a tájon, az a hegyvidék lábánál és a folyók mentén elterülő oázisokban található fel és Turkesztán területének mindössze csak egy negyedrésze. A 14 millió lelket kitevő népesség is az oázisok földjén helyezkedik el. Kivételek az állattenyésztő kirgizek, akik a mongol fajhoz tartoznak és a sivatagvidékek északibb részén járják az időnként teljesen kisülő legelők bizonytalan tájait. A két nagy főfolyó vidékén szaggatott foltokban mutatkozik a termőföld, míg a hegyvidék északi lejtőin és a kisebb folyók mentén hosszan elnyúló sávokban vannak az oázisok. A Murgáv folyómenti művelhető földek a folyó medrébe épült gátak és vízcsatornák segítségével kapják a szükséges vizet és ezek az oázisok kizárólag mesterséges öntözésnek köszönik létüket és virágzásukat. A Murgáv medrébe épített kőgátak már századok előtt, a mohamedán világ fénykorában is megvoltak és a folyó felduzzasztott vizét már ősidőktől fogva használta a nép öntözésre. A Murgáv folyónak talán legérdekesebb szakasza a Merv-oázis területére esik. Itt van az a hely, ahol a folyó bevégzi a pályafutását. A Kasut-Kán nevű régi gát itt már a folyó minden vizét feltartóztatja és legyező alakban szétfutó csatornarendszeren át teríti széjjel az oázis termőföldjeire, így aztán a forrás vidékétől 600 kilométernyire csak egyszerre megszűnik, elszikkad és nyomtalanul eltűnik a Murgáv folyó. Turkesztán klímáját forró száraz nyár és rövid, de szigorú tél jellemzi. A legnagyobb hideg január hónapban észlelhető, amikor egyes helyeken —20 C°-ra száll le a hőmérő. A tavasz azonban ezeken a tájakon aránylag korán beköszönt. Márciusban a síkon és a hegylejtők napos oldalán már teljesen elolvad a hó. A levegő erősen felmelegszik és egyszerre megindul a bőséges tavaszi esőzés. Erre aztán a mandulafa, az őszibarack és a cseresznyefa dús virágdíszbe öltözik, a mindig egyhangú steppe is kizöldül és színes, dús virágszőnyeggé lesz. A tavasz kellemes szép álma azonban csak nagyon rövid ideig tart. Május havában Turkesztánban már sárgulni kezd a fű és a puszták szegélyén hamarosan elhal, kiég, kipusztul a mező. Aztán az aszaló, tikkasztó nyár következik, amikor a forró száraz szelek a tavaszi nedvességnek még utolsó nyomát is eltüntetik a föld felületéről. Ilyen különleges klímához kell a földművelésnek, az állattenyésztésnek