Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)
2. füzet - II. Gubányi Károly: Híres külföldi műöntözések közgazdasági eredményei
20 * A két északnyugati tartományban a meglévő és épülő vízművek 22 millió holdnyi területen teszik biztossá és jövedelmezővé a gazdálkodást. India kormányzata évi jövedelmének jelentékeny hányadát öntözőművei révén biztosítja. A termelő az általa elhasznált vízmennyiség után rendes vízdíjat fizet. Az egyes parcellákon felhasznált vízmennyiséget az arra kirendelt állami felügyelők mérik meg és tartják számon, a díjakat pedig rendes évi adók módjára szedik be a termelőktől. Ezt az adót azonban még a legszegényebb hindu földműves is szívesen fizeti, mert cserébe kincset kap érte, termést, sikert, életet : öntözővizet. II. Indiában évenként 50 millió angol holdnyi öntözött területen folyik gazdasági termelés, amit az tetéz, hogy ennek a területnek igen jelentékeny részén, évenként állandóan két rendes termést takarítanak be. Az öntözött földeknek a fele olyan vidékekre esik, ahol az évi csapadék nagyon kevés, úgyhogy mesterséges segítség nélkül növényi élet egyáltalán nem lehetne rajtuk. Ilyen területek a közép és északnyugati részeken vannak. Főleg az Indus és a Ganges-folyók felső folyásának szelíd lejtésű tájain, ahol a vidék fekvése és talaja a természettől fogva nagyon alkalmas a folyóvízzel való öntözésre. India kiterjedt műöntözéseinek másik felét a hegyvidékek lejtőin és a zárt völgyek szorulataiban felfogott esővízből táplálják. Hatalmas völgyzáró gátakkal elrekesztett, nagy 7 medencékben raktározzák el a csapadék vizét, ahonnan csatornákon, sokszor igen nagy távolságon át vezetik rá a termőföldekre. Ezek mellett egész Indiában nagy ron el van terjedve a kutakból való öntözés, ami rendesen kisebb területeknek felfrissítésére szolgál. A kút vize India mezőgazdasági termelésében a legrégibb idők óta igen jelentékeny szerepet játszik. A szárazság hosszú hónapjaiban, több mint 10 millió angol holdnyi területet tartanak így a kutak vizével életben. Mint teljesen indiai különlegességet kell megemlíteni azokat a műöntözési berendezéseket, melyek csak időközönként vannak használatban és főleg az ínség megelőzését célozzák. India belső fennsíkján, Dekán vidékén az állam nagy vízraktározó műveket létesített, amiket öntözésre csak a szárazság idején használnak. Ezen a tájon a Monszunesők többnyire meghozzák azt a csapadékot, ami elégséges a rendes termeléshez. Az eső járása azonban ezen a tájon is szeszélyes és előfordul, hogy az egész nyáron át alig van számbavehető csapadék. A rossz termés, vagy a termés teljes pusztulása ellen szolgálnak biztosítékul ezek az időszaki öntözőművek, amelyek már nem tartoznak a jövedelmező vállalkozások sorába. A létesítésük és fenntartásuk igen sokba kerül és a belőlük származó veszteség nemzetgazdaságilag a tűz- és jégkárbiztosítás kiadásaival számítható egysorba. India közép és déli vidékein, főleg a Ghats-hegyláncolat lejtőin mindenféle nagyszabású és technikai kivitelükben is jelentékeny öntözőművek vannak használatban s ott még nagyon sok lehetőség kínálkozik a továbbfejlődésre és a terjeszkedésre. A sok meglévő és a felmerülő új öntözési terv megvalósulásának ezidőszerint tisztán csak pénzügyi akadályai vannak.
