Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

2. füzet - II. Gubányi Károly: Híres külföldi műöntözések közgazdasági eredményei

21 Ezeket a magasfekvésű, hegyvidéki öntözőműveket a folyókmenti és a deltákbeli öntözésekkel összehasonlítva, már rég kialakult az a tapasztalat, hogy a folyómenti öntözések sokkal csekélyebb költséggel mindig nagyobb területet uralnak, így a termőföldken holdankénti vízellátása is mindig jelentékenyen olcsóbb a folyók mentén, mint a hegyvidéki öntözőművek esetében. Aránylag a legolcsóbb és kisebb területen föltétlenül a legalkalmasabb öntözési módot a kutak szolgáltatják. A nagy félsziget minden táján, még a folyami nagy öntözőmüvek közvetlen közelében is, mindenütt nagyon elterjedt a kútból való öntözés. így rendesen a magánosok öntöznek és látnak el vízzel elkülönített kisebb területeket. Általánosan ismert kép Indiában az a fából összerótt körbenforgó és örökké csikorgó járgány, amelyben naphosszat kering egv komor bivaly és végnélküli láncos vederszerkezettel meríti, emeli fel és öntözi szét az éltető vizet. Mélyebb vízfolyások partjai mentén pedig a festői, eredeti ősszerszám : a vizikerék szállítja fel a magasabb fekvésű parti földekre az öntöző vizet. A hatalmas átmérőjű kerék peremére, sűrű sorozatban egyforma cserépkannák vannak kötözve. A kerék alsó része a vízbe ér. Ott merülnek meg a kannák, ahonnan aztán felviszik és átöntik a vizet az elvezető favályuba. Ezek az évszázados ősi öntözőberendezések egész Indiában, de egész KözépÁzsiában is mindenütt fellelhetők. Ezekkel ellentétben az olajmotorral hajtott legújabb szerkezetű szivattyúkat és viziemelő berendezéseket is már mindenütt, széles körben alkalmazzák. India kormányzata az ily legkisebb méretű magánöntözések berendezéséhez is éppúgy, mint a legnagyobb vízművek létesítéséhez, egyformán a legmesszebbmenő anyagi és erkölcsi segítséggel járul hozzá. * * * India sokszázmilliós népességének kétharmadrésze földműveléssel, vagy az ezt szolgáló kéziiparral foglalkozik. Ez a rengeteg embertömeg több mint félmillió apró faluban elosztódva él és dolgozik. Az ötholdas földdarab az a birtoktípus, ami egy-egy család kezében van és ami annak egész évi szükségletét megtermi. Elmondható tehát, hogy India a kisgazdaságok igazi hazája, mert összefüggő, egyöntetűen kezelt nagyobb birtokterületek ott nem is igen vannak. Kivételek csak az egyes részvénytársaságok tea, kávé vagy cukornádültetvényei. A gazdag hindu birtokos a régebbi időben sem kezelte a földjét egy darabban, hanem számtalan apró bérletekre tagolva kisbérlőkkel műveltette. Ez ma is csak így. van India minden tájékán és ezen a sűrű népességű földdarabon — szociális és népjóléti szempontból is -— talán ez a kisbirtokés bérletrendszer a leghelyesebb. Indiában a föld tulajdonosa rendesen valami régi jogon bírja a területet, amely jog apáról-fiúra öröklődik át. A földbirtok a régi törvények értelmében másnak, mint földművesnek el nem adható és adósság fejében csupán csak a föld jövedelme foglalható le. Minden indiai faluban él egy sereg kézműves, aki mellékfoglalkozásként, a mesterség mellett még a földet is műveli. Acs, kovács, takács, tímár, szíjgyártó és a fazekas minden faluban van. A kosárkötő felesége rendesen a falu bábája. Mindenütt ott van még a helyi terménykereskedő, aki boltot is tart és ami fő,